|
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb vagyok én is, ne kímélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,
lomb s lélek hadd kísérje őszi, mély
dallal, mely édes, bár fáj - óh, te zord
lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!
Holt szellemem a Tér ölén sodord,
tört lombként, melytől sarjad újra más!
S dalom égő zenéjét messzi hordd,
mint oltatlan tűzhelyről a parázs
röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs
kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél!
késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» Látomás
Mint ezüst gyík villan setét mohákon
Alakod úgy...
» Oh de mennyit...
Oh de mennyit néztelek már,
S mégis mindig...
» Fenn és lenn
Óh, izgalmak rokonsága! Vakít
a roppant hő,...
» Szép ifju hölgy
Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat,
egy...
» Akarsz-e Indiákba jönni Marym?
Akarsz-e Indiákba jönni, Marym,
s elhagyni...
» Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
» Oly tiszta, szép vagy
Oly tiszta, szép vagy édesem,
Mint a legelső...
|
