|
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb vagyok én is, ne kímélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,
lomb s lélek hadd kísérje őszi, mély
dallal, mely édes, bár fáj - óh, te zord
lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!
Holt szellemem a Tér ölén sodord,
tört lombként, melytől sarjad újra más!
S dalom égő zenéjét messzi hordd,
mint oltatlan tűzhelyről a parázs
röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs
kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél!
késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A lányka szobor előtt
Lányka! ne hódolj a csáboknak az ifju...
» Milói Venus
A legszebb asszony - bús márványban élve,
A...
» A szerelem énekesihez
Nyájaskodó víg társaság
Szerelem énekesi!
Kíket...
» Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
» Hideg ajkak
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról...
» Mintha..
a tested lennék úgy érezz
mintha egy válasz...
» Válaszul
Jól mondtad óh, ha tiszta reggelen
Végigtekintün...
» Megcsókolom csók-kisasszonyt
Megcsókolom Csók-kisasszonyt,
Ki biztosan finom...
|
