|
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb vagyok én is, ne kímélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,
lomb s lélek hadd kísérje őszi, mély
dallal, mely édes, bár fáj - óh, te zord
lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!
Holt szellemem a Tér ölén sodord,
tört lombként, melytől sarjad újra más!
S dalom égő zenéjét messzi hordd,
mint oltatlan tűzhelyről a parázs
röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs
kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél!
késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy férfi megismer egy nőt az utcán
Páfrányfenyők legyezős árnyalagútján –
Ősöreg...
» Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
» Akarlak, szeretlek
Akarlak, szeretlek, kellesz nekem
dacos, síró...
» Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
» Szerelmi pör
Édes leány, hamis leány,
Szivem panaszra kél...
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» Vén faun üzenete
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
...
|
