|
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb vagyok én is, ne kímélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,
lomb s lélek hadd kísérje őszi, mély
dallal, mely édes, bár fáj - óh, te zord
lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!
Holt szellemem a Tér ölén sodord,
tört lombként, melytől sarjad újra más!
S dalom égő zenéjét messzi hordd,
mint oltatlan tűzhelyről a parázs
röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs
kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél!
késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jutok-e eszedbe?
Jutok-e eszedbe
Hűtlen boldogságom?
Nekem most...
» Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem...
» Haj, száj, szem
Haj, haj, haj,
Beh szép selyemhaj
Ez a...
» A rózsabimbóhoz
Nyílj ki, nyájason mosolygó
Rózsabimbó, nyílj...
» Lélekerő
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» A legszebbnek
Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt...
» Virágének
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
vilá...
» Vonásaid...
Vonásaid, melyek véreddel egyek,
közös ősvérrel...
|
