|
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb vagyok én is, ne kímélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,
lomb s lélek hadd kísérje őszi, mély
dallal, mely édes, bár fáj - óh, te zord
lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!
Holt szellemem a Tér ölén sodord,
tört lombként, melytől sarjad újra más!
S dalom égő zenéjét messzi hordd,
mint oltatlan tűzhelyről a parázs
röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs
kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél!
késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Új lovagkor
Szép a harmat égi gyöngye,
Mely pihen virág...
» Bión XVI. idillje nyomán
Vénusz szép csillaga, még csillámhomlokát
Diána...
» Szívlázadás
Oh hölgy ha látnál szivem bánatában,
Ki láttál...
» Szép ifju hölgy
Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat,
egy...
» Este
Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
» Vadrózsa
Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a...
» A túlsó part
Itt vetkezik, itt dobja le mezét
S már nem is...
|
