|
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb vagyok én is, ne kímélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,
lomb s lélek hadd kísérje őszi, mély
dallal, mely édes, bár fáj - óh, te zord
lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!
Holt szellemem a Tér ölén sodord,
tört lombként, melytől sarjad újra más!
S dalom égő zenéjét messzi hordd,
mint oltatlan tűzhelyről a parázs
röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs
kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél!
késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fiatal szerelem
A szeme kék, a haja gesztenye,
ajkán gúny, mint...
» Úgy jöttél hozzám
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így...
» Oly tiszta, szép vagy
Oly tiszta, szép vagy édesem,
Mint a legelső...
» Minden jelben
Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
Uj...
» Réten voltam
Réten voltam
Rózsám mellett,
Gyüjtögettünk
A...
» Az elárult szerelem
Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki...
» Ha magányos fa leszek
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te...
» Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
|
