|
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb vagyok én is, ne kímélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,
lomb s lélek hadd kísérje őszi, mély
dallal, mely édes, bár fáj - óh, te zord
lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!
Holt szellemem a Tér ölén sodord,
tört lombként, melytől sarjad újra más!
S dalom égő zenéjét messzi hordd,
mint oltatlan tűzhelyről a parázs
röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs
kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél!
késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» Nagy ajándékok tora
Ökölnyi rubinkövet adok,
Akaszd a nyakadba s...
» A csillagok rólad beszélnek...
A csillagok rólad beszélnek,
Téged nevez a...
» Úrnőm szeme
Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
ajkánál a...
» Szép kedvesem
Szép kedvesem alszol-e már?
Im elkongott az...
» Mikor a nagymama...
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra...
|
