|
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb vagyok én is, ne kímélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,
lomb s lélek hadd kísérje őszi, mély
dallal, mely édes, bár fáj - óh, te zord
lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!
Holt szellemem a Tér ölén sodord,
tört lombként, melytől sarjad újra más!
S dalom égő zenéjét messzi hordd,
mint oltatlan tűzhelyről a parázs
röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs
kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél!
késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elvirához
Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az...
» A rózsatolvaj
Kivirított biró uram
Hires rózsafája,
Még a...
» A lányka szobor előtt
Lányka! ne hódolj a csáboknak az ifju...
» Megtért bűnös
Lányka, midőn alvál, csókot rablék ajakidról;
Kí...
» Erdei szerelem
Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki...
» Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
» A túlsó part
Itt vetkezik, itt dobja le mezét
S már nem is...
» Csak engem szeret
Lombos ág ne hajlongj, hagyj fel a bókkal,
Kedve...
|
