|
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb vagyok én is, ne kímélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,
lomb s lélek hadd kísérje őszi, mély
dallal, mely édes, bár fáj - óh, te zord
lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!
Holt szellemem a Tér ölén sodord,
tört lombként, melytől sarjad újra más!
S dalom égő zenéjét messzi hordd,
mint oltatlan tűzhelyről a parázs
röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs
kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél!
késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mikor a földön...
Mikor a földön leány születik,
Egy fiúcska...
» Csóktalanul
Nem csókoltalak meg soha.
S tán nem is foglak...
» Tavasz
Tavasz a drágám, és én szeretem.
Ő az eső, a...
» Táncol a Hold
Táncol a Hold,
fehér ingben.
Kékes fényben
úsz...
» Cencihez
Miképpen őzek a friss
Folyót, szagos virágot
A...
» A szerelmes vitézhez
Ámor múlattába
Egy sisak aljába
Nefelejcset...
» Új szerelem
Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
|
