|
még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed változásait
ébredésedkor moccanásait
amikor a tarkódtól meleg
párna tollában mélyebbre pereg
az elmult napi szerelem-szilánk
éles és mégis kristálycukor-szemcse
mikrolencse és benne koponyánk
egybegyúrva az álomtollazatban
gyűszűnyi nap egy kapuboltozatban
hol párban álló önmagunkat látva
elalszunk ott fenn mi gyűszűnyi lámpa
mert minek mégegy fény oda
hol a búcsúzók homloka
úgy világít a kapuboltozatban
mint a holnapi szerelem-szilánk
mikrolencse és benne koponyánk
a holnapesti álomtollazatban
midőn majd a tarkódtól meleg
párnád tollában mélyebbre pereg
és ha leendő moccanásait
szerelmed apró változásait
már ma valaha elmondtad nekem
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jutok-e eszedbe?
Jutok-e eszedbe
Hűtlen boldogságom?
Nekem most...
» Fiatal szerelem
A szeme kék, a haja gesztenye,
ajkán gúny, mint...
» Elvirához
Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az...
» Feleségemnek...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek,...
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Mintha..
a tested lennék úgy érezz
mintha egy válasz...
» A fénykép
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
» Egy férfi megismer egy nőt az utcán
Páfrányfenyők legyezős árnyalagútján –
Ősöreg...
» Régi szerelmes levele
Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a...
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» A csillagok rólad beszélnek...
A csillagok rólad beszélnek,
Téged nevez a...
|
