még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed változásait
ébredésedkor moccanásait
amikor a tarkódtól meleg
párna tollában mélyebbre pereg
az elmult napi szerelem-szilánk
éles és mégis kristálycukor-szemcse
mikrolencse és benne koponyánk
egybegyúrva az álomtollazatban
gyűszűnyi nap egy kapuboltozatban
hol párban álló önmagunkat látva
elalszunk ott fenn mi gyűszűnyi lámpa
mert minek mégegy fény oda
hol a búcsúzók homloka
úgy világít a kapuboltozatban
mint a holnapi szerelem-szilánk
mikrolencse és benne koponyánk
a holnapesti álomtollazatban
midőn majd a tarkódtól meleg
párnád tollában mélyebbre pereg
és ha leendő moccanásait
szerelmed apró változásait
már ma valaha elmondtad nekem
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Milyen furcsa álmam... Milyen furcsa álmam volt az éjjel!
Lyányka, te...
» A csillagok rólad beszélnek... A csillagok rólad beszélnek,
Téged nevez a...
» Gyakran eljön Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem....
» Juliska Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
» Feleségemnek... Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek,...
» Oly kedves, tiszta, szép vagy... Oly kedves, tiszta, szép vagy,
akárcsak egy...
» Clotilde A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
» Énekek éneke Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Telefon Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi...
» Csábitás Fehér az arcod, mint a hó,
A lelked színe...
» A két szemed szeretett a legtovább A két szemed szeretett legtovább,
Be furcsa...
|