|
még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed változásait
ébredésedkor moccanásait
amikor a tarkódtól meleg
párna tollában mélyebbre pereg
az elmult napi szerelem-szilánk
éles és mégis kristálycukor-szemcse
mikrolencse és benne koponyánk
egybegyúrva az álomtollazatban
gyűszűnyi nap egy kapuboltozatban
hol párban álló önmagunkat látva
elalszunk ott fenn mi gyűszűnyi lámpa
mert minek mégegy fény oda
hol a búcsúzók homloka
úgy világít a kapuboltozatban
mint a holnapi szerelem-szilánk
mikrolencse és benne koponyánk
a holnapesti álomtollazatban
midőn majd a tarkódtól meleg
párnád tollában mélyebbre pereg
és ha leendő moccanásait
szerelmed apró változásait
már ma valaha elmondtad nekem
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Így
Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne...
» A fénykép
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
» Táncol a Hold
Táncol a Hold,
fehér ingben.
Kékes fényben
úsz...
» Aniskához
Félsz tőlem, nem akarsz meg is állani kedves...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
» Haj, száj, szem
Haj, haj, haj,
Beh szép selyemhaj
Ez a...
» Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
» Feleségemnek...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek,...
» Az elárult szerelem
Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki...
|
