|
A csillagok rólad beszélnek,
Téged nevez a kikelet;
Neved dalolja minden szellő
S minden madár a lomb felett.
A csillag fénye mámorítóbb,
Mert szép szemedről mond regét;
Az új tavasz szebb, mert virága
Mintha lelkedből feslenék.
A szellő édesebb, mert szárnyán
Hangod zenéjét hozza el,
S költőibb nékem a madárdal,
Mert szerelemről énekel.
Dalomnak nincsen csillagfénye,
Tavasz bűbája benn' nem él,
De rokon minden széppel, szenttel,
Mert szüntelen rólad beszél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szegény vagyok...
Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
» Maradj velem
Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem...
» Táncol a Hold
Táncol a Hold,
fehér ingben.
Kékes fényben
úsz...
» Feleségemnek...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek,...
» Kedves, nézd!...
Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind...
» Fenn és lenn
Óh, izgalmak rokonsága! Vakít
a roppant hő,...
» Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek
Megemésztõ tüze...
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» Kis felhő szürkéllett az ég-magasban
Kis felhő szürkéllett az ég-magasban.
Mint...
|
