|
A csillagok rólad beszélnek,
Téged nevez a kikelet;
Neved dalolja minden szellő
S minden madár a lomb felett.
A csillag fénye mámorítóbb,
Mert szép szemedről mond regét;
Az új tavasz szebb, mert virága
Mintha lelkedből feslenék.
A szellő édesebb, mert szárnyán
Hangod zenéjét hozza el,
S költőibb nékem a madárdal,
Mert szerelemről énekel.
Dalomnak nincsen csillagfénye,
Tavasz bűbája benn' nem él,
De rokon minden széppel, szenttel,
Mert szüntelen rólad beszél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amit szavakra bízni átall
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a...
» Csóktalanul
Nem csókoltalak meg soha.
S tán nem is foglak...
» Szemedből
Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval...
» A lányka szobor előtt
Lányka! ne hódolj a csáboknak az ifju...
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
» Egy férfi megismer egy nőt az utcán
Páfrányfenyők legyezős árnyalagútján –
Ősöreg...
» Jöjj
Ó jöjj.
Te nagy éj ametiszt boltozata.
Ó...
» Vonásaid...
Vonásaid, melyek véreddel egyek,
közös ősvérrel...
|
