|
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél
szobámba, s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
"Megszoktam őt, akár a levegőt,
Ő adja nékem a lélegzetet."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» A túlsó part
Itt vetkezik, itt dobja le mezét
S már nem is...
» Kérésem egy
Kérésem egy: a csókod add,
vagy tiszta szívvel...
» A két szemed szeretett a legtovább
A két szemed szeretett legtovább,
Be furcsa...
» A kék tűzeső
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról....
|
