|
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél
szobámba, s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
"Megszoktam őt, akár a levegőt,
Ő adja nékem a lélegzetet."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hajnali csók
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba...
» Szívem, eszem
Ama diós tanyából
Egy kis vidor leányka
A...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Megtért bűnös
Lányka, midőn alvál, csókot rablék ajakidról;
Kí...
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
|
