|
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél
szobámba, s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
"Megszoktam őt, akár a levegőt,
Ő adja nékem a lélegzetet."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haj, száj, szem
Haj, haj, haj,
Beh szép selyemhaj
Ez a...
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» A legszebb volt az éjszaka
Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
» Májusi szerelem
Rózsaszínben a barackfa.
Mint egy szép...
» Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek
Megemésztõ tüze...
|
