|
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél
szobámba, s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
"Megszoktam őt, akár a levegőt,
Ő adja nékem a lélegzetet."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fa leszek, ha..
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat...
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Minden jelben
Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
Uj...
» Fekete szem
Szép a kék szem, nem tagadom,
Én a kékre sem...
» Tavasz
Tavasz a drágám, és én szeretem.
Ő az eső, a...
|
