|
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél
szobámba, s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
"Megszoktam őt, akár a levegőt,
Ő adja nékem a lélegzetet."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nők
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» Szegény vagyok...
Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
» Ódondad kérelem
még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed...
» Gyakran eljön
Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem....
|
