A két szemed szeretett legtovább,
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.
A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.
És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rám leselkedett
a zord lándzsák mögül.
És ellebegtél és csak a hegyes
lándzsák maradtak ott,
de a szemed még egyszer visszanézett
és mindent megadott.
A két szemed szeretett legtovább
még mostan is szeret.
Még éjszakánként zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haj, száj, szem Haj, haj, haj,
Beh szép selyemhaj
Ez a...
» Ha magányos fa leszek Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te...
» A túlsó part Itt vetkezik, itt dobja le mezét
S már nem is...
» Nők Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a...
» Jöjj, Léda, megölellek Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fész...
» A pillanatok nyoszolyáján Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Visszatekintés Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Milyen furcsa álmam... Milyen furcsa álmam volt az éjjel!
Lyányka, te...
» Szegény vagyok... Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
» Úrnőm szeme Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
ajkánál a...
» Szerelmesek A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
|