|
Lombos ág ne hajlongj, hagyj fel a bókkal,
Kedvesem homlokát ne illesd csókkal!
Akár mint hízeleg susogó ajkad,
Hasztalan keresed leánykám szerelmét,
Csak engem szeret ő, csak reám hallgat!
Epedő fuvalom, hagyd el bús nótád,
Ne hidd, hogy érte csak egy nyájas szót ád!
Kedvesem megveti, ki mindig jajgat,
Csak engem szeret ő, csak az én dalomra,
Csak az én ujjongó dalomra hallgat!
Sugárid, - királya a magas égnek,
Kedvesem arcain hiába égnek!
Nem neked virul ott a piros rózsa,
Csak engem szeret ő, egyedül enyém ő,
Ölelő karjai, mennyei csókja!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hódolat Máriának
Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat,...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek
Megemésztõ tüze...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» Szívem, eszem
Ama diós tanyából
Egy kis vidor leányka
A...
» Cencihez
Miképpen őzek a friss
Folyót, szagos virágot
A...
» Új szerelem
Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon...
|
