|
Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes éjszaka;
fénybe árnyat és árnyba fényt
szűr arca, szeme, mosolya;
oly szeliden ragyog felénk,
ahogy a vad nappal soha.
Egy sugár még, egy árnyat el -
s a fele báj nem volna itt,
a varázs, mely arcán tüzel
s belengi holló-fürtjeit
a drága fej körül, amely
égi eszmékről álmodik.
S mi ajkán s homlokán lebeg,
az a pír, az az eleven,
s az a derű a szeretet
munkáját zengi édesen:
földi jóságot, és szivet,
melyben tiszta a szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mikor téged látlak...
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem...
» A fénykép
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
» Rozílishoz
Mit? Rozílis! illy korodban
arra kérhetsz...
» Este
Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy...
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Csóktalanul
Nem csókoltalak meg soha.
S tán nem is foglak...
» Az első csók
Jár a szellő édesen susogva,
Vágy, szerelem...
» A szépek szépe
Ti, élet balzsamát lehellő leányok,
A szépség...
» Erdei szerelem
Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki...
|
