A homlokod már egész meztelen
s szemed két rémülettel tág gödör.
Hová rejtőzhetnél még? Mi tudna
eltakarni? Csontig meztelen vagy
s a világ szeme szégyeneddel összeér.
Már rég nem gondolsz könnyre –
a könny csak old s csak jobban kitakar.
Híg levegőbe kapkodsz védelemért
s egy hegy sem volna már elég
hogy eltakarja félelmeidet.
Ha eltűnhetnél, mint bőszen megpördült
kerék szégyenkező küllőit
keni láthatatlan semmivé a forgás
szédülete. Ha így futhatnál
vonító házak között,
lehullt csillagnál
sebesebben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nők Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
A...
» Mikor téged látlak... Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem...
» Bohó dalocska Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord...
» Aniskához Félsz tőlem, nem akarsz meg is állani kedves...
» Nem vagy te legszebb... Nem vagy te legszebb a világon,
Tán oly szép...
» Lecke Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem...
» A bajadér Délszaki éjnek átlátszó homálya
Enyelg a Ganges...
» Varázslat Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
» Erdei szerelem Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki...
|