|
A homlokod már egész meztelen
s szemed két rémülettel tág gödör.
Hová rejtőzhetnél még? Mi tudna
eltakarni? Csontig meztelen vagy
s a világ szeme szégyeneddel összeér.
Már rég nem gondolsz könnyre –
a könny csak old s csak jobban kitakar.
Híg levegőbe kapkodsz védelemért
s egy hegy sem volna már elég
hogy eltakarja félelmeidet.
Ha eltűnhetnél, mint bőszen megpördült
kerék szégyenkező küllőit
keni láthatatlan semmivé a forgás
szédülete. Ha így futhatnál
vonító házak között,
lehullt csillagnál
sebesebben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Láz
De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam...
» Ilyen kinos, ilyen hosszu...
Ilyen kinos, ilyen hosszu éjszakám,
A mióta...
» Csak egymáshoz
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a...
» Bohó dalocska
Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord...
» Énekek éneke
Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Dacos barna lányka...
Dacos barna lányka, szeretlek,
Dacodnak én...
» Lélekerő
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» Ha magányos fa leszek
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te...
» Csábitás
Fehér az arcod, mint a hó,
A lelked színe...
|
