|
A homlokod már egész meztelen
s szemed két rémülettel tág gödör.
Hová rejtőzhetnél még? Mi tudna
eltakarni? Csontig meztelen vagy
s a világ szeme szégyeneddel összeér.
Már rég nem gondolsz könnyre –
a könny csak old s csak jobban kitakar.
Híg levegőbe kapkodsz védelemért
s egy hegy sem volna már elég
hogy eltakarja félelmeidet.
Ha eltűnhetnél, mint bőszen megpördült
kerék szégyenkező küllőit
keni láthatatlan semmivé a forgás
szédülete. Ha így futhatnál
vonító házak között,
lehullt csillagnál
sebesebben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amit szavakra bízni átall
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a...
» A kék tűzeső
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról....
» Énekek éneke
Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
A...
» Esik eső
Esik eső a mezőre,
Csak úgy dűl,
Hej csak egy...
» A szerelem énekesihez
Nyájaskodó víg társaság
Szerelem énekesi!
Kíket...
» Szívlázadás
Oh hölgy ha látnál szivem bánatában,
Ki láttál...
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
|
