|
A homlokod már egész meztelen
s szemed két rémülettel tág gödör.
Hová rejtőzhetnél még? Mi tudna
eltakarni? Csontig meztelen vagy
s a világ szeme szégyeneddel összeér.
Már rég nem gondolsz könnyre –
a könny csak old s csak jobban kitakar.
Híg levegőbe kapkodsz védelemért
s egy hegy sem volna már elég
hogy eltakarja félelmeidet.
Ha eltűnhetnél, mint bőszen megpördült
kerék szégyenkező küllőit
keni láthatatlan semmivé a forgás
szédülete. Ha így futhatnál
vonító házak között,
lehullt csillagnál
sebesebben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mikor téged látlak...
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem...
» Én és a festő
Igy ült, így nézett, haja így folyt hattyu...
» Esti séta
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem...
» Csábitás
Fehér az arcod, mint a hó,
A lelked színe...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
» Amit szavakra bízni átall
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a...
» Akarsz-e Indiákba jönni Marym?
Akarsz-e Indiákba jönni, Marym,
s elhagyni...
» Hódolat Máriának
Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat,...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
|
