|
A homlokod már egész meztelen
s szemed két rémülettel tág gödör.
Hová rejtőzhetnél még? Mi tudna
eltakarni? Csontig meztelen vagy
s a világ szeme szégyeneddel összeér.
Már rég nem gondolsz könnyre –
a könny csak old s csak jobban kitakar.
Híg levegőbe kapkodsz védelemért
s egy hegy sem volna már elég
hogy eltakarja félelmeidet.
Ha eltűnhetnél, mint bőszen megpördült
kerék szégyenkező küllőit
keni láthatatlan semmivé a forgás
szédülete. Ha így futhatnál
vonító házak között,
lehullt csillagnál
sebesebben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Maradj velem
Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem...
» Oh de mennyit...
Oh de mennyit néztelek már,
S mégis mindig...
» Ha magányos fa leszek
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te...
» Haj, száj, szem
Haj, haj, haj,
Beh szép selyemhaj
Ez a...
» Rozílishoz
Mit? Rozílis! illy korodban
arra kérhetsz...
» Elég
Minden parázs
hideg hamu
minden szó
néma...
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Esti séta
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem...
|
