|
A homlokod már egész meztelen
s szemed két rémülettel tág gödör.
Hová rejtőzhetnél még? Mi tudna
eltakarni? Csontig meztelen vagy
s a világ szeme szégyeneddel összeér.
Már rég nem gondolsz könnyre –
a könny csak old s csak jobban kitakar.
Híg levegőbe kapkodsz védelemért
s egy hegy sem volna már elég
hogy eltakarja félelmeidet.
Ha eltűnhetnél, mint bőszen megpördült
kerék szégyenkező küllőit
keni láthatatlan semmivé a forgás
szédülete. Ha így futhatnál
vonító házak között,
lehullt csillagnál
sebesebben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Leányka, szíved is
Leányka, szíved is elnémul köreinkben.
Komoly...
» Gyakran eljön
Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem....
» Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
» A szépség lányai közt nincs
A Szépség lányai közt nincs
gyönyörűbb ma...
» Esti séta
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem...
» Ébredés a neveddel
Felébredtem. Úgy bujtam át az álom
meleg...
» Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
» Fenn és lenn
Óh, izgalmak rokonsága! Vakít
a roppant hő,...
» Milói Venus
A legszebb asszony - bús márványban élve,
A...
|
