|
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod? Bolond vagyok. Bolond...
Ezt zúgom egyre a szivednek...
De úgy szeretlek! Úgy szeretlek!...
Szeretlek, érted, drága, mondd?
Nevetsz? Hülye vagyok valóban?
De hogy közöljem azt, amit
tudnod kell? Semmi sincs a szóban!
Várj, kitalálok valamit...
Hát igenis, a csók magában nem elég.
Valami fojt, zokog itt bennem és elég.
Tisztázni kell most, hogy mi van mivélünk.
Amit érzünk, ki kell fejezni még.
Többé-kevésbé a szavakban élünk.
Szók kellenek, kell elemezni.
Kell, hogy kimondjam néked ezt ni...
Tudd meg, mivel vagyok tele...
De bár találnék sok költői dolgot -
felelj nekem - több lenne-e,
mint az, hogy átölellek így, te boldog
hétköznapom költészete,
mig százszor és ezerszer fölsikoltok:
Te! Te! Te! Te!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Cupido
Bé van kötve szemed, hát hogy tudsz lőni,...
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» Menyasszonyomnak
Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós...
» Cencihez
Miképpen őzek a friss
Folyót, szagos virágot
A...
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem...
» Jöjj, Léda, megölellek
Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fész...
» Amit szavakra bízni átall
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a...
» Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
» Én és a festő
Igy ült, így nézett, haja így folyt hattyu...
|
