|
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod? Bolond vagyok. Bolond...
Ezt zúgom egyre a szivednek...
De úgy szeretlek! Úgy szeretlek!...
Szeretlek, érted, drága, mondd?
Nevetsz? Hülye vagyok valóban?
De hogy közöljem azt, amit
tudnod kell? Semmi sincs a szóban!
Várj, kitalálok valamit...
Hát igenis, a csók magában nem elég.
Valami fojt, zokog itt bennem és elég.
Tisztázni kell most, hogy mi van mivélünk.
Amit érzünk, ki kell fejezni még.
Többé-kevésbé a szavakban élünk.
Szók kellenek, kell elemezni.
Kell, hogy kimondjam néked ezt ni...
Tudd meg, mivel vagyok tele...
De bár találnék sok költői dolgot -
felelj nekem - több lenne-e,
mint az, hogy átölellek így, te boldog
hétköznapom költészete,
mig százszor és ezerszer fölsikoltok:
Te! Te! Te! Te!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csóktalanul
Nem csókoltalak meg soha.
S tán nem is foglak...
» Fiatal szerelem
A szeme kék, a haja gesztenye,
ajkán gúny, mint...
» Feleségemnek...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek,...
» Válaszul
Jól mondtad óh, ha tiszta reggelen
Végigtekintün...
» Akarsz-e Indiákba jönni Marym?
Akarsz-e Indiákba jönni, Marym,
s elhagyni...
» Vallomás a szerelemről
Hetedhét országban
Nem találtam mását:
Szeretem...
» Nők
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a...
» Mikor téged látlak...
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem...
» Jöjj, Léda, megölellek
Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fész...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» Elég
Minden parázs
hideg hamu
minden szó
néma...
|
