|
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod? Bolond vagyok. Bolond...
Ezt zúgom egyre a szivednek...
De úgy szeretlek! Úgy szeretlek!...
Szeretlek, érted, drága, mondd?
Nevetsz? Hülye vagyok valóban?
De hogy közöljem azt, amit
tudnod kell? Semmi sincs a szóban!
Várj, kitalálok valamit...
Hát igenis, a csók magában nem elég.
Valami fojt, zokog itt bennem és elég.
Tisztázni kell most, hogy mi van mivélünk.
Amit érzünk, ki kell fejezni még.
Többé-kevésbé a szavakban élünk.
Szók kellenek, kell elemezni.
Kell, hogy kimondjam néked ezt ni...
Tudd meg, mivel vagyok tele...
De bár találnék sok költői dolgot -
felelj nekem - több lenne-e,
mint az, hogy átölellek így, te boldog
hétköznapom költészete,
mig százszor és ezerszer fölsikoltok:
Te! Te! Te! Te!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jutok-e eszedbe?
Jutok-e eszedbe
Hűtlen boldogságom?
Nekem most...
» Réten voltam
Réten voltam
Rózsám mellett,
Gyüjtögettünk
A...
» Csak engem szeret
Lombos ág ne hajlongj, hagyj fel a bókkal,
Kedve...
» Erdei szerelem
Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki...
» Számadás
Vágyjátok őt ismérni,
Az én szerelmemet,
Ki...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Mikor a nagymama...
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra...
» A legszebb volt az éjszaka
Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
» Milói Venus
A legszebb asszony - bús márványban élve,
A...
» Csókkérés tavasszal
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a...
» A fénykép
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
|
