|
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra maradtunk egy pillanatkára.
Megfogtam a kezét. Égett, mint a szívem.
S azt kérdezgettem: "Igen? Mondja édes: Igen?"
Csend volt. Az óra is megállott a falon.
Elpirult, s mosolygott az én kis angyalom.
Mosolygott, s könnyezett. Szép szemét lehúnyta.
A nagymama bejött. Nem hagyott magunkra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A kihez égő gondolat...
A kihez égő gondolat
Kapcsolja lelkemet,
Te...
» Mikor téged látlak...
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem...
» Vonásaid...
Vonásaid, melyek véreddel egyek,
közös ősvérrel...
» Ha magányos fa leszek
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te...
|
