Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra maradtunk egy pillanatkára.
Megfogtam a kezét. Égett, mint a szívem.
S azt kérdezgettem: "Igen? Mondja édes: Igen?"
Csend volt. Az óra is megállott a falon.
Elpirult, s mosolygott az én kis angyalom.
Mosolygott, s könnyezett. Szép szemét lehúnyta.
A nagymama bejött. Nem hagyott magunkra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem vagy te legszebb... Nem vagy te legszebb a világon,
Tán oly szép...
» Tavasz Tavasz a drágám, és én szeretem.
Ő az eső, a...
» Erdei szerelem Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki...
» Szerelmes kamasz Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
|