|
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra maradtunk egy pillanatkára.
Megfogtam a kezét. Égett, mint a szívem.
S azt kérdezgettem: "Igen? Mondja édes: Igen?"
Csend volt. Az óra is megállott a falon.
Elpirult, s mosolygott az én kis angyalom.
Mosolygott, s könnyezett. Szép szemét lehúnyta.
A nagymama bejött. Nem hagyott magunkra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» A szépek szépe
Ti, élet balzsamát lehellő leányok,
A szépség...
» Hódolat Máriának
Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat,...
» Esik eső
Esik eső a mezőre,
Csak úgy dűl,
Hej csak egy...
|
