|
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra maradtunk egy pillanatkára.
Megfogtam a kezét. Égett, mint a szívem.
S azt kérdezgettem: "Igen? Mondja édes: Igen?"
Csend volt. Az óra is megállott a falon.
Elpirult, s mosolygott az én kis angyalom.
Mosolygott, s könnyezett. Szép szemét lehúnyta.
A nagymama bejött. Nem hagyott magunkra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
A...
» Csókkérés tavasszal
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a...
» Fiatal szerelem
A szeme kék, a haja gesztenye,
ajkán gúny, mint...
» Haragszom rád
Haragszom rád, mert fürtöd fekete,
Haragszom...
|
