|
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra maradtunk egy pillanatkára.
Megfogtam a kezét. Égett, mint a szívem.
S azt kérdezgettem: "Igen? Mondja édes: Igen?"
Csend volt. Az óra is megállott a falon.
Elpirult, s mosolygott az én kis angyalom.
Mosolygott, s könnyezett. Szép szemét lehúnyta.
A nagymama bejött. Nem hagyott magunkra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mikor a földön...
Mikor a földön leány születik,
Egy fiúcska...
» Láz
De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam...
» Jöjj
Ó jöjj.
Te nagy éj ametiszt boltozata.
Ó...
» A szerelem énekesihez
Nyájaskodó víg társaság
Szerelem énekesi!
Kíket...
|
