|
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra maradtunk egy pillanatkára.
Megfogtam a kezét. Égett, mint a szívem.
S azt kérdezgettem: "Igen? Mondja édes: Igen?"
Csend volt. Az óra is megállott a falon.
Elpirult, s mosolygott az én kis angyalom.
Mosolygott, s könnyezett. Szép szemét lehúnyta.
A nagymama bejött. Nem hagyott magunkra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elég
Minden parázs
hideg hamu
minden szó
néma...
» Énekek éneke
Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru...
» Rajongás
Kereslek a nagy emberáradatban,
Mely az utczák...
» Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek
Megemésztõ tüze...
|
