|
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra maradtunk egy pillanatkára.
Megfogtam a kezét. Égett, mint a szívem.
S azt kérdezgettem: "Igen? Mondja édes: Igen?"
Csend volt. Az óra is megállott a falon.
Elpirult, s mosolygott az én kis angyalom.
Mosolygott, s könnyezett. Szép szemét lehúnyta.
A nagymama bejött. Nem hagyott magunkra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fa leszek, ha..
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat...
» Gonosz csókok tudománya
Isten, küldjön te szent kegyelmed
Szívemre...
» Menyasszonyomnak
Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós...
» A fénykép
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
|
