|
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra maradtunk egy pillanatkára.
Megfogtam a kezét. Égett, mint a szívem.
S azt kérdezgettem: "Igen? Mondja édes: Igen?"
Csend volt. Az óra is megállott a falon.
Elpirult, s mosolygott az én kis angyalom.
Mosolygott, s könnyezett. Szép szemét lehúnyta.
A nagymama bejött. Nem hagyott magunkra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fenn és lenn
Óh, izgalmak rokonsága! Vakít
a roppant hő,...
» Este
Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy...
» A szépség lányai közt nincs
A Szépség lányai közt nincs
gyönyörűbb ma...
» Gonosz csókok tudománya
Isten, küldjön te szent kegyelmed
Szívemre...
|
