Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós nyári alkonyat,
Amikor szép fejed szivemre hajtva,
Elárulád te titkos álmodat?
Öt éve már s im én eljöttem érted
A régi szóval lázas ajkamon,
Te álmodod-e még a régi álmot,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?
Koldús vagyok, a költöző rigónál
Egy árva fillérrel se gazdagabb,
Puha pompa és cifra szolganépség
Nem vár az ócska nádfödél alatt.
Csak két galamb búg rád a tiszta dúcból,
Pintyőke szól a jázminágakon
S csak én fogadlak egy könnyel szememben,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?
Szépségednek se lesz sok bámulója,
Betakar holmi névtelen zugoly,
Hová nem hallik a világ morajja,
Síró kacaj és kacagó sikoly.
Ifjúságod nekem virítva hervad,
Mint vadszegfű sívó domboldalon,
Nem lesz, ki érted írigyeljen engem -
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?
De nékem szentebb lészel, mint a szentek
És drágább lelkem üdvösséginél
S köréd szerelmem olyan glóriát fon,
Mint semmi gyémánt, semmi égi fény.
Virágait szépséged erdejének
Szivembül csendült dalba foglalom
S bár engem elfelednek, mindig élsz te -
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?
S hűséges szívednek jutalmaképpen
Mást néhány dalnál nem is adhatok,
Hiszen tudod, hogy napszámos szülémtől
Örökül én csak jókedvet kapok.
S amig majd engem tüske, kő kivérez,
Te sem pihensz ám bársonypamlagon -
Eljegyzett társa küszködéseimnek,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?
De hogyha a nap szárnyait behúzva,
Kék tengerek vizében elpihen,
Ujult erővel én ölembe veszlek
S megnyúgoszunk a tüzhely enyhiben.
Szedve a boldogság virágait, míg
Álomba ringat lágyan két karom
S virrasztalak, mint fösvény drága kincsét -
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?
S ha alkonyúló napja életünknek
A sírhalomnak szélein pihen,
Megifjulunk a csöndes, tiszta multnak
Ránk visszahulló fényin, enyhiben.
És együtt hagyjuk itt e szürke földet,
És együtt föd be jeltelen halom.
Madárdalos, selyemfűs, vadvirágos -
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?
Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós nyári alkonyat,
Amikor szép fejed szivemre hajtva,
Elárulád te titkos álmodat?
Öt éve már. S im én eljöttem érted
A régi szóval lázas ajkamon:
Te álmodod-e még a régi álmot,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Látomás Mint ezüst gyík villan setét mohákon
Alakod úgy...
» Így Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne...
» Szívlázadás Oh hölgy ha látnál szivem bánatában,
Ki láttál...
» Csókkérés tavasszal Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a...
» A kék tűzeső A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról....
» Oh ne mondja nekem... Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem...
» Énekek éneke Az asszony teste költemény,
mit különös...
» A fénykép Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
» Bohó dalocska Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord...
» Réten voltam Réten voltam
Rózsám mellett,
Gyüjtögettünk
A...
» Ódondad kérelem még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed...
» A szeretőm A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» Áradozás Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod?...
» Megtért bűnös Lányka, midőn alvál, csókot rablék ajakidról;
Kí...
» Vadrózsa Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a...
» Ahogy itt jár-kél Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes...
» A szépek szépe Ti, élet balzsamát lehellő leányok,
A szépség...
» Ha magányos fa leszek Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te...
|