A legszebb asszony - bús márványban élve,
A földi szépség istennő csodája,
Derűs habokból fönséggel kiszállva,
Dél napja csókolt egykor fényt fejére.
A századok hozzá rajongva jőnek,
Felé fog szállni vágya jövendőknek,
Heine legszebb könnyét sírta rája,
A Végzet is, kit megbűvölt a bája,
Megengedte, hogy szép legyen örökre,
Csak büntetésül - karját összetörte!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Aniskához Félsz tőlem, nem akarsz meg is állani kedves...
» Maradj velem Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem...
» Tavasz Tavasz a drágám, és én szeretem.
Ő az eső, a...
» Tünemény Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Szerelmes kamasz Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
|