|
A legszebb asszony - bús márványban élve,
A földi szépség istennő csodája,
Derűs habokból fönséggel kiszállva,
Dél napja csókolt egykor fényt fejére.
A századok hozzá rajongva jőnek,
Felé fog szállni vágya jövendőknek,
Heine legszebb könnyét sírta rája,
A Végzet is, kit megbűvölt a bája,
Megengedte, hogy szép legyen örökre,
Csak büntetésül - karját összetörte!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» Klári
Meg-látván a' kis Klári
Aszszony-Anynyát...
» Maradj velem
Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem...
» Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
|
