|
A legszebb asszony - bús márványban élve,
A földi szépség istennő csodája,
Derűs habokból fönséggel kiszállva,
Dél napja csókolt egykor fényt fejére.
A századok hozzá rajongva jőnek,
Felé fog szállni vágya jövendőknek,
Heine legszebb könnyét sírta rája,
A Végzet is, kit megbűvölt a bája,
Megengedte, hogy szép legyen örökre,
Csak büntetésül - karját összetörte!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mikor téged látlak...
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem...
» A legszebb volt az éjszaka
Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
» Haj, száj, szem
Haj, haj, haj,
Beh szép selyemhaj
Ez a...
» Oh ne mondja nekem...
Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem...
» Nézem, mily szép a sok virág
Nézem, mily szép a sok virág,
ha nyílik Ámor...
|
