A legszebb asszony - bús márványban élve,
A földi szépség istennő csodája,
Derűs habokból fönséggel kiszállva,
Dél napja csókolt egykor fényt fejére.
A századok hozzá rajongva jőnek,
Felé fog szállni vágya jövendőknek,
Heine legszebb könnyét sírta rája,
A Végzet is, kit megbűvölt a bája,
Megengedte, hogy szép legyen örökre,
Csak büntetésül - karját összetörte!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A pillanatok nyoszolyáján Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Izlett a tea Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» Klári Meg-látván a' kis Klári
Aszszony-Anynyát...
» Maradj velem Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem...
» Clotilde A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
|