A bajadér

Délszaki éjnek átlátszó homálya
Enyelg a Ganges szent hullámival;
Ezüstös fényben áll a Himalája,
Szellő szavára száz visszhang rivall.
Lótoszvirágból édes illat árad,
Figyelve hallgat fű, fa, patak, ér...
Dalold csak végig hódító danádat,
Bukott istennő, bűnös bajadér.

Heversz a rétnek pázsitos ölében,
Két kis kacsód - ez a te vánkosod,
S harmat gyanánt, mely égből hulla éppen,
Mező füvét száz könnyeddel mosod.
Sirásba fúl dalod, majd ujra támad,
Fülmileszónál édesb, többet ér...
Dalold csak végig bódító danádat,
Bukott istennő, bűnös bajadér.

Szép vagy nagyon; ha látna Kalidáza,
Megénekelne rögtön édesen;
Felforrna Valmiki szerelmi láza
S nem olthatná kivűled senkisem.
S a hős Rámának - harc hevébe fáradt -
Nem kéne más kezéből a babér...
Dalold csak végig bódító danádat,
Bukott istennő, bűnös bajadér.

Bús multadon ha szótlan elborongasz,
Bűbájodnak ki állna ellene?
Megváltaná éltével búd' Anangasz,
A szerelemnek égi istene;
És Visnu - bár nem ismer földi vágyat -
Meghalna százszor édes ajkadér'.
Dalold csak végig bódító danádat,
Bukott Istennő, bűnös bajadér.

Csekély bizony a nagy Mahabaráta
Megénekelni minden bájodat,
Szemednél szebbet földi szem nem láta -
S szeretni téged mégis kárhozat;
Hová dalod hat, a sziv kedve bágyad:
A fűszál hervad, melyhez hajad ér...
Dalold csak végig bódító danádat,
Bukott istennő, bűnös bajadér.

És én szeretlek; bár voln' puszta álom
Ez őrült érzés lángja lelkemen!
Éltem te vagy és érted lesz halálom,
Megsemmisítesz, óh én mindenem;
S szeretni foglak, tűrve szitkot, vádat,
Amíg e lélek nirvánába tér...
Megőrülök; szüntesd be bús danádat,
Bukott istennő, bűnös bajadér!