|
Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
ajkánál a rőt koráll ragyogóbb.
Fehér a hó? Az ő keble sötét.
Drót a haj? A haja fekete drót.
Láttam rózsát, fehéret s pirosat,
de az ő arcán bizony sohase;
s némely párfőm gyönyöre csábosabb,
mint amilyen úrnőm lehellete.
Szivesen hallgatom - de tudom, a
muzsikaszó sokkal zengzetesebb;
istennőt járni nem láttam soha, -
az én úrnőm a földön jár, ha megy;
mégis ér annyit nekem, mint akit
hazug hasonlat mennyekbe röpít.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dacos barna lányka...
Dacos barna lányka, szeretlek,
Dacodnak én...
» Aniskához
Félsz tőlem, nem akarsz meg is állani kedves...
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» Kis felhő szürkéllett az ég-magasban
Kis felhő szürkéllett az ég-magasban.
Mint...
» Csóktalanul
Nem csókoltalak meg soha.
S tán nem is foglak...
» Hajnali csók
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba...
|
