Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
ajkánál a rőt koráll ragyogóbb.
Fehér a hó? Az ő keble sötét.
Drót a haj? A haja fekete drót.
Láttam rózsát, fehéret s pirosat,
de az ő arcán bizony sohase;
s némely párfőm gyönyöre csábosabb,
mint amilyen úrnőm lehellete.
Szivesen hallgatom - de tudom, a
muzsikaszó sokkal zengzetesebb;
istennőt járni nem láttam soha, -
az én úrnőm a földön jár, ha megy;
mégis ér annyit nekem, mint akit
hazug hasonlat mennyekbe röpít.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kedves, nézd!... Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind...
» Láz De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam...
» Így Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne...
» Ilyen kinos, ilyen hosszu... Ilyen kinos, ilyen hosszu éjszakám,
A mióta...
» Ámor Erõ s erény a szerelem varázsa,
uralkodik...
» Rozílishoz Mit? Rozílis! illy korodban
arra kérhetsz...
|