|
Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem szememmel, nézlek a számmal,
nézlek bőrömmel, kezemmel,
nézlek kigyúló szempillámmal.
Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Párzás idején
Muskotályos női száj:
lehelleted őszi...
» Szeressük egymást
Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
|
