|
Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem szememmel, nézlek a számmal,
nézlek bőrömmel, kezemmel,
nézlek kigyúló szempillámmal.
Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Vágyak
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
|
