|
Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem szememmel, nézlek a számmal,
nézlek bőrömmel, kezemmel,
nézlek kigyúló szempillámmal.
Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
» Vágy
Csapongó fecske száll a magasban
Gyors...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
|
