|
Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem szememmel, nézlek a számmal,
nézlek bőrömmel, kezemmel,
nézlek kigyúló szempillámmal.
Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hetedik szonett
Lásd, meghal minden, ami eleven,
Mihelyt a...
» Tenger és alkonyég között
Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
|
