|
Lásd, meghal minden, ami eleven,
Mihelyt a testből elröpül a lélek.
Én test vagyok csak, nélküled nem élek,
Hol vagy hát lelkem, én jobbik felem?
Ne hagyj sokáig halott-mereven,
Hogy föltámassz, későn térsz vissza, félek.
Ne tégy ily nagy próbára, kérve-kérlek,
Én éltetőm, ó jer, s maradj velem.
De úgy készülj az új találkozásra:
Lényünk szerelmes egybeforradása
Ne hirtelen legyen, ne vad, mohó.
Közeledj lassan, óvakodva hozzám,
Szép magadat szelíden visszahozván,
Kegyetlen eddig, légy most újra jó.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szigeti emlék
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» Lucy
Átéltem egy vad szenvedélyt,
most hadd meséljem...
» Vágyak
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
» Szeretlek-e?
Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
» Mondják, hogy szép
Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mond...
» Neked, élőnek
Ha hosszan nézem karcsún omló tested,
folyót,...
|
