|
Lásd, meghal minden, ami eleven,
Mihelyt a testből elröpül a lélek.
Én test vagyok csak, nélküled nem élek,
Hol vagy hát lelkem, én jobbik felem?
Ne hagyj sokáig halott-mereven,
Hogy föltámassz, későn térsz vissza, félek.
Ne tégy ily nagy próbára, kérve-kérlek,
Én éltetőm, ó jer, s maradj velem.
De úgy készülj az új találkozásra:
Lényünk szerelmes egybeforradása
Ne hirtelen legyen, ne vad, mohó.
Közeledj lassan, óvakodva hozzám,
Szép magadat szelíden visszahozván,
Kegyetlen eddig, légy most újra jó.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fiatal férfi mondja
Ő nagylány volt s csinos - én meg pöttöm...
» Így, ilyen forrón
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» Testi háború
Villanyt oltottunk. Ágyba bújunk.
A szomszéd...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» A fürdőző Hajna
A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
» Lucy
Átéltem egy vad szenvedélyt,
most hadd meséljem...
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
|
