|
Lásd, meghal minden, ami eleven,
Mihelyt a testből elröpül a lélek.
Én test vagyok csak, nélküled nem élek,
Hol vagy hát lelkem, én jobbik felem?
Ne hagyj sokáig halott-mereven,
Hogy föltámassz, későn térsz vissza, félek.
Ne tégy ily nagy próbára, kérve-kérlek,
Én éltetőm, ó jer, s maradj velem.
De úgy készülj az új találkozásra:
Lényünk szerelmes egybeforradása
Ne hirtelen legyen, ne vad, mohó.
Közeledj lassan, óvakodva hozzám,
Szép magadat szelíden visszahozván,
Kegyetlen eddig, légy most újra jó.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A fürdőző Hajna
A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
» Sári, ne vigyorogj rajtam
Sári, édes, milyen
boldogan vigyorogsz, abban...
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» Néma csönd
Néma csönd az égen, néma csönd a földön...
Méla...
» Visszatérés
A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még...
» A szerelem éjszakája
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
» Megbocsátod-é?
Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port...
|
