|
Lásd, meghal minden, ami eleven,
Mihelyt a testből elröpül a lélek.
Én test vagyok csak, nélküled nem élek,
Hol vagy hát lelkem, én jobbik felem?
Ne hagyj sokáig halott-mereven,
Hogy föltámassz, későn térsz vissza, félek.
Ne tégy ily nagy próbára, kérve-kérlek,
Én éltetőm, ó jer, s maradj velem.
De úgy készülj az új találkozásra:
Lényünk szerelmes egybeforradása
Ne hirtelen legyen, ne vad, mohó.
Közeledj lassan, óvakodva hozzám,
Szép magadat szelíden visszahozván,
Kegyetlen eddig, légy most újra jó.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
» Dal a vágyról
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» Testi háború
Villanyt oltottunk. Ágyba bújunk.
A szomszéd...
» A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» Vágyak
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
|
