|
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune erdejében
sétáltunk kedd éjjelén
s játszottunk a holdsütésben,
míg megvirradott,
s a pacsirta szólt legott:
Induljatok már haza
s néki így szólt rá szava:
Nem reggel ez,
tested oly szép, sudár,
szeress, szeress,
hazudik a madár.
Hozzám simult könnyedén,
s nem sokat szabódtam én sem.
Hármat csókolt szépszerén,
s visszaadni én se féltem.
Így mulattatott,
S azt kívántuk volna ott,
bár száz évig tartana,
éj maradna, s szólana:
Nem reggel ez,
tested oly szép, sudár,
szeress, szeress,
hazudik a madár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Sasok szerelmi harca
Folyó partján haladva (reggeli sétán),
a légben...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Így, ilyen forrón
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
» Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
» Szeressük egymást
Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak...
» Mondják, hogy szép
Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mond...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
|
