|
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune erdejében
sétáltunk kedd éjjelén
s játszottunk a holdsütésben,
míg megvirradott,
s a pacsirta szólt legott:
Induljatok már haza
s néki így szólt rá szava:
Nem reggel ez,
tested oly szép, sudár,
szeress, szeress,
hazudik a madár.
Hozzám simult könnyedén,
s nem sokat szabódtam én sem.
Hármat csókolt szépszerén,
s visszaadni én se féltem.
Így mulattatott,
S azt kívántuk volna ott,
bár száz évig tartana,
éj maradna, s szólana:
Nem reggel ez,
tested oly szép, sudár,
szeress, szeress,
hazudik a madár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lédával a tavaszban
Az ő testét s az enyémet is,
Óh, tavasznak...
» Párzás idején
Muskotályos női száj:
lehelleted őszi...
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» Szigeti emlék
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» Vágy
Csapongó fecske száll a magasban
Gyors...
» Szeressük egymást
Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak...
» Szerelmes vers
Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» Dal a vágyról
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
|
