|
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune erdejében
sétáltunk kedd éjjelén
s játszottunk a holdsütésben,
míg megvirradott,
s a pacsirta szólt legott:
Induljatok már haza
s néki így szólt rá szava:
Nem reggel ez,
tested oly szép, sudár,
szeress, szeress,
hazudik a madár.
Hozzám simult könnyedén,
s nem sokat szabódtam én sem.
Hármat csókolt szépszerén,
s visszaadni én se féltem.
Így mulattatott,
S azt kívántuk volna ott,
bár száz évig tartana,
éj maradna, s szólana:
Nem reggel ez,
tested oly szép, sudár,
szeress, szeress,
hazudik a madár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lédával a tavaszban
Az ő testét s az enyémet is,
Óh, tavasznak...
» Mariann a kádban
Mire ébredtem máma?
Zúgatják a csapot.
Túlságos...
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» Szigeti emlék
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
» A szem tüze
Manci velem szemközt üle,
Mosolyogva rám...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Édeskedő
Óhajtozva, szívepedve
Röpűl híved ellenedbe,
Ké...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
|
