|
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune erdejében
sétáltunk kedd éjjelén
s játszottunk a holdsütésben,
míg megvirradott,
s a pacsirta szólt legott:
Induljatok már haza
s néki így szólt rá szava:
Nem reggel ez,
tested oly szép, sudár,
szeress, szeress,
hazudik a madár.
Hozzám simult könnyedén,
s nem sokat szabódtam én sem.
Hármat csókolt szépszerén,
s visszaadni én se féltem.
Így mulattatott,
S azt kívántuk volna ott,
bár száz évig tartana,
éj maradna, s szólana:
Nem reggel ez,
tested oly szép, sudár,
szeress, szeress,
hazudik a madár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Memento
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
» Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
» Egy szót se szól ő
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével...
» Szerelem-részegség
- Li Tai Po -
Langyos szél jár a palota-kerten...
» Augusztusi ég alatt
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Sasok szerelmi harca
Folyó partján haladva (reggeli sétán),
a légben...
» Szigeti emlék
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» A fürdőző Hajna
A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
|
