|
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune erdejében
sétáltunk kedd éjjelén
s játszottunk a holdsütésben,
míg megvirradott,
s a pacsirta szólt legott:
Induljatok már haza
s néki így szólt rá szava:
Nem reggel ez,
tested oly szép, sudár,
szeress, szeress,
hazudik a madár.
Hozzám simult könnyedén,
s nem sokat szabódtam én sem.
Hármat csókolt szépszerén,
s visszaadni én se féltem.
Így mulattatott,
S azt kívántuk volna ott,
bár száz évig tartana,
éj maradna, s szólana:
Nem reggel ez,
tested oly szép, sudár,
szeress, szeress,
hazudik a madár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Annuska lelkem
Annuska lelkem,
szeretsz-e engem?
szeretsz-e...
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
» Így, ilyen forrón
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» Szigeti emlék
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» Párzás idején
Muskotályos női száj:
lehelleted őszi...
» Szerették egymást
Szerették egymást!
Kék ajkuk megszenvedte a...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Mariann a kádban
Mire ébredtem máma?
Zúgatják a csapot.
Túlságos...
|
