|
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága, félszeg, régi eset -
Tanár úr voltam, lelkes és sovány,
S egy kisdiákom meglesett.
A diák most egy színház rendezője,
A haja ritkul. És tűnődve látom
Rosszkedvén s vénlegény-tempóin,
Mily messze lehet az én ifjúságom!
De a szigeten ma sem mások a fák,
S az édes légben valahogy ott maradt
Sűrű arany napfénybe konzerválva
A régi, boldog pillanat.
S hiába volt sok rossz vihar,
Kopár ősz s hulló szerelem -
Elcsöndesülve a lombok alatt,
Ha utam néha arra terelem,
Megbúvok a kedves padon,
S mohó ajkamra messzi íz tolul,
Mintha kedvenc befőttjét csemegézné,
Újra gyerekké válva, egy ál-mogorva úr...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Örökzöld
Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
...
» Ha...
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
» Szerették egymást
Szerették egymást!
Kék ajkuk megszenvedte a...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
» Szeretlek-e?
Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
» Testi háború
Villanyt oltottunk. Ágyba bújunk.
A szomszéd...
» Visszatérés
A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
|
