|
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága, félszeg, régi eset -
Tanár úr voltam, lelkes és sovány,
S egy kisdiákom meglesett.
A diák most egy színház rendezője,
A haja ritkul. És tűnődve látom
Rosszkedvén s vénlegény-tempóin,
Mily messze lehet az én ifjúságom!
De a szigeten ma sem mások a fák,
S az édes légben valahogy ott maradt
Sűrű arany napfénybe konzerválva
A régi, boldog pillanat.
S hiába volt sok rossz vihar,
Kopár ősz s hulló szerelem -
Elcsöndesülve a lombok alatt,
Ha utam néha arra terelem,
Megbúvok a kedves padon,
S mohó ajkamra messzi íz tolul,
Mintha kedvenc befőttjét csemegézné,
Újra gyerekké válva, egy ál-mogorva úr...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Így, ilyen forrón
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
» Lucy
Átéltem egy vad szenvedélyt,
most hadd meséljem...
» Az alvó szép
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Vágyak
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
» Úgy tudlak Téged
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
|
