|
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága, félszeg, régi eset -
Tanár úr voltam, lelkes és sovány,
S egy kisdiákom meglesett.
A diák most egy színház rendezője,
A haja ritkul. És tűnődve látom
Rosszkedvén s vénlegény-tempóin,
Mily messze lehet az én ifjúságom!
De a szigeten ma sem mások a fák,
S az édes légben valahogy ott maradt
Sűrű arany napfénybe konzerválva
A régi, boldog pillanat.
S hiába volt sok rossz vihar,
Kopár ősz s hulló szerelem -
Elcsöndesülve a lombok alatt,
Ha utam néha arra terelem,
Megbúvok a kedves padon,
S mohó ajkamra messzi íz tolul,
Mintha kedvenc befőttjét csemegézné,
Újra gyerekké válva, egy ál-mogorva úr...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Te sem vagy fehérebb
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását,...
» Örökzöld
Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
...
» Te: meleg száj...
Te: meleg száj.
Te: meleg szem.
Ha fázom:
Nála...
» A szerelem éjszakája
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» Testi háború
Villanyt oltottunk. Ágyba bújunk.
A szomszéd...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Annuska lelkem
Annuska lelkem,
szeretsz-e engem?
szeretsz-e...
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
|
