|
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága, félszeg, régi eset -
Tanár úr voltam, lelkes és sovány,
S egy kisdiákom meglesett.
A diák most egy színház rendezője,
A haja ritkul. És tűnődve látom
Rosszkedvén s vénlegény-tempóin,
Mily messze lehet az én ifjúságom!
De a szigeten ma sem mások a fák,
S az édes légben valahogy ott maradt
Sűrű arany napfénybe konzerválva
A régi, boldog pillanat.
S hiába volt sok rossz vihar,
Kopár ősz s hulló szerelem -
Elcsöndesülve a lombok alatt,
Ha utam néha arra terelem,
Megbúvok a kedves padon,
S mohó ajkamra messzi íz tolul,
Mintha kedvenc befőttjét csemegézné,
Újra gyerekké válva, egy ál-mogorva úr...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sugár
Hogy bomlanak, hogy hullanak
a fésük és gyürüs...
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Memento
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» Mondják, hogy szép
Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mond...
» Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
» Lédával a tavaszban
Az ő testét s az enyémet is,
Óh, tavasznak...
» Szerették egymást
Szerették egymást!
Kék ajkuk megszenvedte a...
» Szerelmes vers
Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» Tenger és alkonyég között
Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
|
