|
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága, félszeg, régi eset -
Tanár úr voltam, lelkes és sovány,
S egy kisdiákom meglesett.
A diák most egy színház rendezője,
A haja ritkul. És tűnődve látom
Rosszkedvén s vénlegény-tempóin,
Mily messze lehet az én ifjúságom!
De a szigeten ma sem mások a fák,
S az édes légben valahogy ott maradt
Sűrű arany napfénybe konzerválva
A régi, boldog pillanat.
S hiába volt sok rossz vihar,
Kopár ősz s hulló szerelem -
Elcsöndesülve a lombok alatt,
Ha utam néha arra terelem,
Megbúvok a kedves padon,
S mohó ajkamra messzi íz tolul,
Mintha kedvenc befőttjét csemegézné,
Újra gyerekké válva, egy ál-mogorva úr...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vonakodó kedvesemhez
Ha sok időnk lenne e földtekén:
vonakodásod nem...
» Tenger és alkonyég között
Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» Annuska lelkem
Annuska lelkem,
szeretsz-e engem?
szeretsz-e...
» A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Most csak
Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem...
» Ha...
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Úgy tudlak Téged
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
» Te sem vagy fehérebb
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását,...
|
