|
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága, félszeg, régi eset -
Tanár úr voltam, lelkes és sovány,
S egy kisdiákom meglesett.
A diák most egy színház rendezője,
A haja ritkul. És tűnődve látom
Rosszkedvén s vénlegény-tempóin,
Mily messze lehet az én ifjúságom!
De a szigeten ma sem mások a fák,
S az édes légben valahogy ott maradt
Sűrű arany napfénybe konzerválva
A régi, boldog pillanat.
S hiába volt sok rossz vihar,
Kopár ősz s hulló szerelem -
Elcsöndesülve a lombok alatt,
Ha utam néha arra terelem,
Megbúvok a kedves padon,
S mohó ajkamra messzi íz tolul,
Mintha kedvenc befőttjét csemegézné,
Újra gyerekké válva, egy ál-mogorva úr...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Vonakodó kedvesemhez
Ha sok időnk lenne e földtekén:
vonakodásod nem...
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» Örökzöld
Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
...
» Vágyak
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
» Hetedik szonett
Lásd, meghal minden, ami eleven,
Mihelyt a...
» Sugár
Hogy bomlanak, hogy hullanak
a fésük és gyürüs...
» Leszbosz
Latin tivornyák s hellén vágyak anyja,
Leszbosz,...
|
