|
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és lelkemnél nem kívánsz semmit jobban,
tedd mellemre két kezedet könnyedén:
és csak hallgasd, ahogy ott szívem dobban.
Oh, ne számold őket! Ahány lüktetés,
megannyi varázs és mind téged zenél;
a hűs forrás zúgása is oly ' kevés
habjain ha táncot jár a selymes szél.
Igyál, add magad a boldog perceknek,-
lebben a gyönyör, simítja lelkedet;
igyál - szép szemeid ne kérdezzenek,
kihűl-e a vágy, ...nem lehet, nem lehet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Augusztusi ég alatt
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» Szigeti emlék
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» Dal a vágyról
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» Mariann a kádban
Mire ébredtem máma?
Zúgatják a csapot.
Túlságos...
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
|
