|
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és lelkemnél nem kívánsz semmit jobban,
tedd mellemre két kezedet könnyedén:
és csak hallgasd, ahogy ott szívem dobban.
Oh, ne számold őket! Ahány lüktetés,
megannyi varázs és mind téged zenél;
a hűs forrás zúgása is oly ' kevés
habjain ha táncot jár a selymes szél.
Igyál, add magad a boldog perceknek,-
lebben a gyönyör, simítja lelkedet;
igyál - szép szemeid ne kérdezzenek,
kihűl-e a vágy, ...nem lehet, nem lehet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Testi háború
Villanyt oltottunk. Ágyba bújunk.
A szomszéd...
» Szerették egymást
Szerették egymást!
Kék ajkuk megszenvedte a...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» A szerelem éjszakája
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
|
