|
Ő nagylány volt s csinos - én meg pöttöm legényke,
hívott a mosolya - beültem hát ölébe,
arcán, hajfürtjein és melle dombjain
babráltak önfeledt, ártatlan ujjaim.
S tudatlan vágyamat olykor gyengéd ütéssel
hűtötte le a szép, varázsos testű némber,
s ha meglátták velem az ifjú hódolók:
olyankor zuhogott legjobban rám a csók.
És mennyi, mennyi csók! Mind cuppanós és édes!
Kár, hogy csak cuppanást - a gyermek mást nem érez,
irígyelt is, ahány pásztor csak arra jött:
"Ez ám pocsékolás! Sok a jóból, kölyök!"
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ifjú szerelem
Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Így, ilyen forrón
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
» Megbocsátod-é?
Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port...
» A szerelem éjszakája
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
|
