|
Ő nagylány volt s csinos - én meg pöttöm legényke,
hívott a mosolya - beültem hát ölébe,
arcán, hajfürtjein és melle dombjain
babráltak önfeledt, ártatlan ujjaim.
S tudatlan vágyamat olykor gyengéd ütéssel
hűtötte le a szép, varázsos testű némber,
s ha meglátták velem az ifjú hódolók:
olyankor zuhogott legjobban rám a csók.
És mennyi, mennyi csók! Mind cuppanós és édes!
Kár, hogy csak cuppanást - a gyermek mást nem érez,
irígyelt is, ahány pásztor csak arra jött:
"Ez ám pocsékolás! Sok a jóból, kölyök!"
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal a vágyról
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» Pitypang
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad,...
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
|
