|
Ő nagylány volt s csinos - én meg pöttöm legényke,
hívott a mosolya - beültem hát ölébe,
arcán, hajfürtjein és melle dombjain
babráltak önfeledt, ártatlan ujjaim.
S tudatlan vágyamat olykor gyengéd ütéssel
hűtötte le a szép, varázsos testű némber,
s ha meglátták velem az ifjú hódolók:
olyankor zuhogott legjobban rám a csók.
És mennyi, mennyi csók! Mind cuppanós és édes!
Kár, hogy csak cuppanást - a gyermek mást nem érez,
irígyelt is, ahány pásztor csak arra jött:
"Ez ám pocsékolás! Sok a jóból, kölyök!"
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tenger és alkonyég között
Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» Szerelemben a szerelem
Ámor, fehérré s vörössé ne tedd
a gyönyöreimet
...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
|
