|
Ő nagylány volt s csinos - én meg pöttöm legényke,
hívott a mosolya - beültem hát ölébe,
arcán, hajfürtjein és melle dombjain
babráltak önfeledt, ártatlan ujjaim.
S tudatlan vágyamat olykor gyengéd ütéssel
hűtötte le a szép, varázsos testű némber,
s ha meglátták velem az ifjú hódolók:
olyankor zuhogott legjobban rám a csók.
És mennyi, mennyi csók! Mind cuppanós és édes!
Kár, hogy csak cuppanást - a gyermek mást nem érez,
irígyelt is, ahány pásztor csak arra jött:
"Ez ám pocsékolás! Sok a jóból, kölyök!"
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» Te: meleg száj...
Te: meleg száj.
Te: meleg szem.
Ha fázom:
Nála...
» Lucy
Átéltem egy vad szenvedélyt,
most hadd meséljem...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» Sugarak érett kalászaival
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket...
|
