|
Tenger és alkonyég között
a szerelem hozzámszökött.
Örömre bú jött, napra éj,
a hosszú vágyra kurta kéj,
s óh, szerelem, reád mi jött
tenger és tengerpart között!
Tenger és kikötő között
az édesből keserű lett,
a vágyból könny, a könnyből láng,
holt kéjből új vágy, új fulánk:
s a szerelem így font-kötött
a tenger és homok között.
Tenger és napnyugat között
egy órát köztünk font-kötött,
de már suhant is, fürge láb,
a tegnapok után tovább
az arany vízen; jött s szökött
tenger és tengerhab között.
S tenger fölött és part alatt
minden vágy meghalt, elszunnyadt.
Az első csillag látta, míg
kettőnk egy lett; a második
csak engem látott magamat,
tenger fölött és part alatt...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha...
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Most csak
Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem...
» Mariann a kádban
Mire ébredtem máma?
Zúgatják a csapot.
Túlságos...
» Az alvó szép
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
» Te sem vagy fehérebb
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását,...
» Ó, szép szemek
Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely...
» Szigeti emlék
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» Te: meleg száj...
Te: meleg száj.
Te: meleg szem.
Ha fázom:
Nála...
» Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
» A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
|
