Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles késsel, ahogy Te teszed,
ki lelkedet rábíznád tenyeremre,
de kolostorba zárnád testedet.
Vadabb vagyok. Fülem örvény: felissza
lélegzeted fúgáit, s ha hamis
szégyenkezésem nem tartana vissza,
végigfogdosnám árnyékodat is.
De ha az öt érzékemet menesztem:
mindjárt cikázni kezdesz a fejemben
és nem vagy többé se lélek, se test:
Én szüllek meg magamnak, mert kívánlak
és mert kívánlak, élvezem a vágyat,
mely engem betölt, Téged elereszt.
Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki.
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ősi nászdal Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Vonakodó kedvesemhez Ha sok időnk lenne e földtekén:
vonakodásod nem...
» Mesét mondok Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» Napszonett A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» És mikor újra megcsókoltalak És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Néma csönd Néma csönd az égen, néma csönd a földön...
Méla...
» Ha... Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
» Te: meleg száj... Te: meleg száj.
Te: meleg szem.
Ha fázom:
Nála...
» Lusta báj Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
|