|
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles késsel, ahogy Te teszed,
ki lelkedet rábíznád tenyeremre,
de kolostorba zárnád testedet.
Vadabb vagyok. Fülem örvény: felissza
lélegzeted fúgáit, s ha hamis
szégyenkezésem nem tartana vissza,
végigfogdosnám árnyékodat is.
De ha az öt érzékemet menesztem:
mindjárt cikázni kezdesz a fejemben
és nem vagy többé se lélek, se test:
Én szüllek meg magamnak, mert kívánlak
és mert kívánlak, élvezem a vágyat,
mely engem betölt, Téged elereszt.
Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki.
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» A szem tüze
Manci velem szemközt üle,
Mosolyogva rám...
» Vágy
Csapongó fecske száll a magasban
Gyors...
» Szeretlek-e?
Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
» Sasok szerelmi harca
Folyó partján haladva (reggeli sétán),
a légben...
» A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
» Szerelmes vers
Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
|
