|
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles késsel, ahogy Te teszed,
ki lelkedet rábíznád tenyeremre,
de kolostorba zárnád testedet.
Vadabb vagyok. Fülem örvény: felissza
lélegzeted fúgáit, s ha hamis
szégyenkezésem nem tartana vissza,
végigfogdosnám árnyékodat is.
De ha az öt érzékemet menesztem:
mindjárt cikázni kezdesz a fejemben
és nem vagy többé se lélek, se test:
Én szüllek meg magamnak, mert kívánlak
és mert kívánlak, élvezem a vágyat,
mely engem betölt, Téged elereszt.
Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki.
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Édeskedő
Óhajtozva, szívepedve
Röpűl híved ellenedbe,
Ké...
» Augusztusi ég alatt
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» Memento
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
» Te sem vagy fehérebb
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását,...
» Így, ilyen forrón
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
» Egy leány
Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
Akit ti...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
|
