|
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles késsel, ahogy Te teszed,
ki lelkedet rábíznád tenyeremre,
de kolostorba zárnád testedet.
Vadabb vagyok. Fülem örvény: felissza
lélegzeted fúgáit, s ha hamis
szégyenkezésem nem tartana vissza,
végigfogdosnám árnyékodat is.
De ha az öt érzékemet menesztem:
mindjárt cikázni kezdesz a fejemben
és nem vagy többé se lélek, se test:
Én szüllek meg magamnak, mert kívánlak
és mert kívánlak, élvezem a vágyat,
mely engem betölt, Téged elereszt.
Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki.
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» Mondják, hogy szép
Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mond...
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» Visszatérés
A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még...
» Sugár
Hogy bomlanak, hogy hullanak
a fésük és gyürüs...
» Lucy
Átéltem egy vad szenvedélyt,
most hadd meséljem...
» Augusztusi ég alatt
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» Lédával a tavaszban
Az ő testét s az enyémet is,
Óh, tavasznak...
|
