Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles késsel, ahogy Te teszed,
ki lelkedet rábíznád tenyeremre,
de kolostorba zárnád testedet.
Vadabb vagyok. Fülem örvény: felissza
lélegzeted fúgáit, s ha hamis
szégyenkezésem nem tartana vissza,
végigfogdosnám árnyékodat is.
De ha az öt érzékemet menesztem:
mindjárt cikázni kezdesz a fejemben
és nem vagy többé se lélek, se test:
Én szüllek meg magamnak, mert kívánlak
és mert kívánlak, élvezem a vágyat,
mely engem betölt, Téged elereszt.
Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki.
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes vers Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» Szeretlek-e? Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
» Az ékszerek Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Szörnyen szép Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» És mikor újra megcsókoltalak És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Mondják, hogy szép Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mond...
» Vállad akasztófáján Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Augusztusi ég alatt Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» Szerelmes fogadás Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
|