|
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket -megrohanlak,
vagy a Nap,mikor reggel beleveti magát
karjaiba a meztelen tavaknak.
Megrohanlak,bebugyolállak,
körültáncollak -fényvihar-
hogy akármerre jársz,minden ragyogjon
sugarak érett kalászaival.
Minden virágomba s színembe
begöngyöllek ma,úgy szeretlek,
szemem tűzcsákányt csap beléd
s vad fényben táncolok feletted,
szent fényben: nézz rám: most ragyogsz,
lelkedig hull sugárhatalmam,
s te megőrzöd a belédzuhant Napot,
mint a föld,sötét s nehéz aranyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Szigeti emlék
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Memento
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
» Szerették egymást
Szerették egymást!
Kék ajkuk megszenvedte a...
|
