|
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket -megrohanlak,
vagy a Nap,mikor reggel beleveti magát
karjaiba a meztelen tavaknak.
Megrohanlak,bebugyolállak,
körültáncollak -fényvihar-
hogy akármerre jársz,minden ragyogjon
sugarak érett kalászaival.
Minden virágomba s színembe
begöngyöllek ma,úgy szeretlek,
szemem tűzcsákányt csap beléd
s vad fényben táncolok feletted,
szent fényben: nézz rám: most ragyogsz,
lelkedig hull sugárhatalmam,
s te megőrzöd a belédzuhant Napot,
mint a föld,sötét s nehéz aranyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Megbocsátod-é?
Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port...
» Ifjú szerelem
Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
» A fürdőző Hajna
A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
» Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
» Tenger és alkonyég között
Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» Így, ilyen forrón
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
|
