|
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket -megrohanlak,
vagy a Nap,mikor reggel beleveti magát
karjaiba a meztelen tavaknak.
Megrohanlak,bebugyolállak,
körültáncollak -fényvihar-
hogy akármerre jársz,minden ragyogjon
sugarak érett kalászaival.
Minden virágomba s színembe
begöngyöllek ma,úgy szeretlek,
szemem tűzcsákányt csap beléd
s vad fényben táncolok feletted,
szent fényben: nézz rám: most ragyogsz,
lelkedig hull sugárhatalmam,
s te megőrzöd a belédzuhant Napot,
mint a föld,sötét s nehéz aranyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fél-szonett a szerelemhez
Megtépte már a kan az új Leánykát,
mert szép és...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» Lédával a tavaszban
Az ő testét s az enyémet is,
Óh, tavasznak...
» A fürdőző Hajna
A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
» Dal a vágyról
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Testi háború
Villanyt oltottunk. Ágyba bújunk.
A szomszéd...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
|
