|
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket -megrohanlak,
vagy a Nap,mikor reggel beleveti magát
karjaiba a meztelen tavaknak.
Megrohanlak,bebugyolállak,
körültáncollak -fényvihar-
hogy akármerre jársz,minden ragyogjon
sugarak érett kalászaival.
Minden virágomba s színembe
begöngyöllek ma,úgy szeretlek,
szemem tűzcsákányt csap beléd
s vad fényben táncolok feletted,
szent fényben: nézz rám: most ragyogsz,
lelkedig hull sugárhatalmam,
s te megőrzöd a belédzuhant Napot,
mint a föld,sötét s nehéz aranyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szegény szeretkezéseink
Ha csak a testedet szerettem,
csak a te...
» A szerelem éjszakája
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
» Az alvó szép
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Hetedik szonett
Lásd, meghal minden, ami eleven,
Mihelyt a...
» Lédával a tavaszban
Az ő testét s az enyémet is,
Óh, tavasznak...
» Augusztusi ég alatt
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» Egy leány
Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
Akit ti...
|
