Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket -megrohanlak,
vagy a Nap,mikor reggel beleveti magát
karjaiba a meztelen tavaknak.
Megrohanlak,bebugyolállak,
körültáncollak -fényvihar-
hogy akármerre jársz,minden ragyogjon
sugarak érett kalászaival.
Minden virágomba s színembe
begöngyöllek ma,úgy szeretlek,
szemem tűzcsákányt csap beléd
s vad fényben táncolok feletted,
szent fényben: nézz rám: most ragyogsz,
lelkedig hull sugárhatalmam,
s te megőrzöd a belédzuhant Napot,
mint a föld,sötét s nehéz aranyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes vers Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» Az ékszerek Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Nem akartál meghallgatni... Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Ó, szép szemek Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely...
» Tenger és alkonyég között Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» Ismeretlen szanszkrít költő Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Szonett Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
» A fürdőző Hajna A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
» A szerelem éjszakája Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
|