|
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket -megrohanlak,
vagy a Nap,mikor reggel beleveti magát
karjaiba a meztelen tavaknak.
Megrohanlak,bebugyolállak,
körültáncollak -fényvihar-
hogy akármerre jársz,minden ragyogjon
sugarak érett kalászaival.
Minden virágomba s színembe
begöngyöllek ma,úgy szeretlek,
szemem tűzcsákányt csap beléd
s vad fényben táncolok feletted,
szent fényben: nézz rám: most ragyogsz,
lelkedig hull sugárhatalmam,
s te megőrzöd a belédzuhant Napot,
mint a föld,sötét s nehéz aranyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Memento
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
» Sasok szerelmi harca
Folyó partján haladva (reggeli sétán),
a légben...
» Augusztusi ég alatt
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
» Pitypang
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad,...
» A fürdőző Hajna
A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
|
