|
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket -megrohanlak,
vagy a Nap,mikor reggel beleveti magát
karjaiba a meztelen tavaknak.
Megrohanlak,bebugyolállak,
körültáncollak -fényvihar-
hogy akármerre jársz,minden ragyogjon
sugarak érett kalászaival.
Minden virágomba s színembe
begöngyöllek ma,úgy szeretlek,
szemem tűzcsákányt csap beléd
s vad fényben táncolok feletted,
szent fényben: nézz rám: most ragyogsz,
lelkedig hull sugárhatalmam,
s te megőrzöd a belédzuhant Napot,
mint a föld,sötét s nehéz aranyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» Vágyak
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
» A fürdőző Hajna
A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
» Lucy
Átéltem egy vad szenvedélyt,
most hadd meséljem...
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Megbocsátod-é?
Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port...
» Vágy
Csapongó fecske száll a magasban
Gyors...
|
