|
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket -megrohanlak,
vagy a Nap,mikor reggel beleveti magát
karjaiba a meztelen tavaknak.
Megrohanlak,bebugyolállak,
körültáncollak -fényvihar-
hogy akármerre jársz,minden ragyogjon
sugarak érett kalászaival.
Minden virágomba s színembe
begöngyöllek ma,úgy szeretlek,
szemem tűzcsákányt csap beléd
s vad fényben táncolok feletted,
szent fényben: nézz rám: most ragyogsz,
lelkedig hull sugárhatalmam,
s te megőrzöd a belédzuhant Napot,
mint a föld,sötét s nehéz aranyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelem éjszakája
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
» Párzás idején
Muskotályos női száj:
lehelleted őszi...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» Szerették egymást
Szerették egymást!
Kék ajkuk megszenvedte a...
» Pitypang
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad,...
» Leszbosz
Latin tivornyák s hellén vágyak anyja,
Leszbosz,...
» Sasok szerelmi harca
Folyó partján haladva (reggeli sétán),
a légben...
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» Szeretlek-e?
Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
|
