|
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás háztömbjei
romokban hevernek,
s a gyűlölet gyilkos gyomjai
szúrnak szívedbe…
Messziről,
a sejtelmen is túlról,
arctalan nevetés
fúródik bőröd alá,
s a levegő is egyre ritkul,
a zihálás gyorsul,
a tárgyak körtánca
lila színeket fakaszt
agyadban…
Megállnál,
de már önkéntelen visz
a vágy.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mariann a kádban
Mire ébredtem máma?
Zúgatják a csapot.
Túlságos...
» A szerelem éjszakája
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» Szeretlek-e?
Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
» Te sem vagy fehérebb
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását,...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Párzás idején
Muskotályos női száj:
lehelleted őszi...
» Örökzöld
Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
...
» Szerelmes vers
Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
|
