|
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás háztömbjei
romokban hevernek,
s a gyűlölet gyilkos gyomjai
szúrnak szívedbe…
Messziről,
a sejtelmen is túlról,
arctalan nevetés
fúródik bőröd alá,
s a levegő is egyre ritkul,
a zihálás gyorsul,
a tárgyak körtánca
lila színeket fakaszt
agyadban…
Megállnál,
de már önkéntelen visz
a vágy.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Neked, élőnek
Ha hosszan nézem karcsún omló tested,
folyót,...
» Sugarak érett kalászaival
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
» A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Ha...
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
» Dal a vágyról
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» Litániák
Lia, a messziségen,
mint holló, fönt az...
|
