|
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
mint a kiégő lámpák – lealszanak
bennem egyenként a vágyak
már csak azt keresem a redves falat
hová beforduljak és az ágyat
melyen végigfeküdjek s elengedjem-
átengedjem neki tűnő-magam
hogy loppal átemeljen az Üveghegyen
mely Hegynek tág Üvegbarlangja van
mondják homálya hars népes lakályos
találok hasonszőrű rabtársakat
meg forgalmas is – Tükörország a Város –
ott vágynakvaló új vágy tán akad
hátha lehet ott újra szívembe szednem
mi a sóvárgás nyomán megered:
a lámpák újra felgyulladnak bennem
s lelek létserkentő vágyrügyeket
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» Visszatérés
A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még...
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» Sugarak érett kalászaival
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket...
» Megbocsátod-é?
Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port...
» Az alvó szép
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
» Mariann a kádban
Mire ébredtem máma?
Zúgatják a csapot.
Túlságos...
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Most csak
Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem...
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
|
