|
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
mint a kiégő lámpák – lealszanak
bennem egyenként a vágyak
már csak azt keresem a redves falat
hová beforduljak és az ágyat
melyen végigfeküdjek s elengedjem-
átengedjem neki tűnő-magam
hogy loppal átemeljen az Üveghegyen
mely Hegynek tág Üvegbarlangja van
mondják homálya hars népes lakályos
találok hasonszőrű rabtársakat
meg forgalmas is – Tükörország a Város –
ott vágynakvaló új vágy tán akad
hátha lehet ott újra szívembe szednem
mi a sóvárgás nyomán megered:
a lámpák újra felgyulladnak bennem
s lelek létserkentő vágyrügyeket
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Mariann a kádban
Mire ébredtem máma?
Zúgatják a csapot.
Túlságos...
» Örökzöld
Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
...
» Szeretlek-e?
Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
» Te sem vagy fehérebb
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását,...
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» Egy leány
Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
Akit ti...
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
» Párzás idején
Muskotályos női száj:
lehelleted őszi...
» Lucy
Átéltem egy vad szenvedélyt,
most hadd meséljem...
» Sári, ne vigyorogj rajtam
Sári, édes, milyen
boldogan vigyorogsz, abban...
|
