|
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
mint a kiégő lámpák – lealszanak
bennem egyenként a vágyak
már csak azt keresem a redves falat
hová beforduljak és az ágyat
melyen végigfeküdjek s elengedjem-
átengedjem neki tűnő-magam
hogy loppal átemeljen az Üveghegyen
mely Hegynek tág Üvegbarlangja van
mondják homálya hars népes lakályos
találok hasonszőrű rabtársakat
meg forgalmas is – Tükörország a Város –
ott vágynakvaló új vágy tán akad
hátha lehet ott újra szívembe szednem
mi a sóvárgás nyomán megered:
a lámpák újra felgyulladnak bennem
s lelek létserkentő vágyrügyeket
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» Egy szót se szól ő
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével...
» Szerelem-részegség
- Li Tai Po -
Langyos szél jár a palota-kerten...
» Te: meleg száj...
Te: meleg száj.
Te: meleg szem.
Ha fázom:
Nála...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Neked, élőnek
Ha hosszan nézem karcsún omló tested,
folyót,...
» Így, ilyen forrón
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
|
