|
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
mint a kiégő lámpák – lealszanak
bennem egyenként a vágyak
már csak azt keresem a redves falat
hová beforduljak és az ágyat
melyen végigfeküdjek s elengedjem-
átengedjem neki tűnő-magam
hogy loppal átemeljen az Üveghegyen
mely Hegynek tág Üvegbarlangja van
mondják homálya hars népes lakályos
találok hasonszőrű rabtársakat
meg forgalmas is – Tükörország a Város –
ott vágynakvaló új vágy tán akad
hátha lehet ott újra szívembe szednem
mi a sóvárgás nyomán megered:
a lámpák újra felgyulladnak bennem
s lelek létserkentő vágyrügyeket
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Annuska lelkem
Annuska lelkem,
szeretsz-e engem?
szeretsz-e...
» Sári, ne vigyorogj rajtam
Sári, édes, milyen
boldogan vigyorogsz, abban...
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Egy leány
Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
Akit ti...
» Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» Litániák
Lia, a messziségen,
mint holló, fönt az...
» Örökzöld
Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
|
