(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
mint a kiégő lámpák – lealszanak
bennem egyenként a vágyak
már csak azt keresem a redves falat
hová beforduljak és az ágyat
melyen végigfeküdjek s elengedjem-
átengedjem neki tűnő-magam
hogy loppal átemeljen az Üveghegyen
mely Hegynek tág Üvegbarlangja van
mondják homálya hars népes lakályos
találok hasonszőrű rabtársakat
meg forgalmas is – Tükörország a Város –
ott vágynakvaló új vágy tán akad
hátha lehet ott újra szívembe szednem
mi a sóvárgás nyomán megered:
a lámpák újra felgyulladnak bennem
s lelek létserkentő vágyrügyeket
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Most csak Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem...
» Visszatérés A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még...
» Mesét mondok Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» A fürdőző Hajna A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
» Egy leány Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
Akit ti...
» Szeressük egymást Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak...
» Úgy tudlak Téged Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
» Fiatal férfi mondja Ő nagylány volt s csinos - én meg pöttöm...
» ? Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» Vágy Csapongó fecske száll a magasban
Gyors...
» A venyige Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
|