|
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
mint a kiégő lámpák – lealszanak
bennem egyenként a vágyak
már csak azt keresem a redves falat
hová beforduljak és az ágyat
melyen végigfeküdjek s elengedjem-
átengedjem neki tűnő-magam
hogy loppal átemeljen az Üveghegyen
mely Hegynek tág Üvegbarlangja van
mondják homálya hars népes lakályos
találok hasonszőrű rabtársakat
meg forgalmas is – Tükörország a Város –
ott vágynakvaló új vágy tán akad
hátha lehet ott újra szívembe szednem
mi a sóvárgás nyomán megered:
a lámpák újra felgyulladnak bennem
s lelek létserkentő vágyrügyeket
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Néma csönd
Néma csönd az égen, néma csönd a földön...
Méla...
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» Sugarak érett kalászaival
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket...
» Memento
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» Úgy tudlak Téged
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
» Mariann a kádban
Mire ébredtem máma?
Zúgatják a csapot.
Túlságos...
» Augusztusi ég alatt
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» Tenger és alkonyég között
Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» Boldog szerelem
Kedvesem, gyönyörüségem,
Könyörülj már rajtam,...
|
