|
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
mint a kiégő lámpák – lealszanak
bennem egyenként a vágyak
már csak azt keresem a redves falat
hová beforduljak és az ágyat
melyen végigfeküdjek s elengedjem-
átengedjem neki tűnő-magam
hogy loppal átemeljen az Üveghegyen
mely Hegynek tág Üvegbarlangja van
mondják homálya hars népes lakályos
találok hasonszőrű rabtársakat
meg forgalmas is – Tükörország a Város –
ott vágynakvaló új vágy tán akad
hátha lehet ott újra szívembe szednem
mi a sóvárgás nyomán megered:
a lámpák újra felgyulladnak bennem
s lelek létserkentő vágyrügyeket
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha...
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» Ifjú szerelem
Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen...
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Szigeti emlék
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» Annuska lelkem
Annuska lelkem,
szeretsz-e engem?
szeretsz-e...
» A fürdőző Hajna
A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Tenger és alkonyég között
Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» A szem tüze
Manci velem szemközt üle,
Mosolyogva rám...
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
|
