|
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
mint a kiégő lámpák – lealszanak
bennem egyenként a vágyak
már csak azt keresem a redves falat
hová beforduljak és az ágyat
melyen végigfeküdjek s elengedjem-
átengedjem neki tűnő-magam
hogy loppal átemeljen az Üveghegyen
mely Hegynek tág Üvegbarlangja van
mondják homálya hars népes lakályos
találok hasonszőrű rabtársakat
meg forgalmas is – Tükörország a Város –
ott vágynakvaló új vágy tán akad
hátha lehet ott újra szívembe szednem
mi a sóvárgás nyomán megered:
a lámpák újra felgyulladnak bennem
s lelek létserkentő vágyrügyeket
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mariann a kádban
Mire ébredtem máma?
Zúgatják a csapot.
Túlságos...
» Pitypang
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad,...
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
» Visszatérés
A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» A szerelem éjszakája
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
» Lucy
Átéltem egy vad szenvedélyt,
most hadd meséljem...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
» Szerették egymást
Szerették egymást!
Kék ajkuk megszenvedte a...
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
|
