|
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most egyszerre ingadoz,
S tetőjén láng kitör s szilárd dühében
A bájvirányon széjjeláradoz:
Ekkép remegsz te is, ha részegűlve
Merész karom erősen átfogott,
S a szenvedély, mint láva, elterűlve,
Arczod felett pirosan elfutott.
S miként a tenger kél, erős karával
Ha szélvész átkarolta árjait,
S a sziklafalra csap hullámzatával,
S fehér tajtékkal önti partjait:
Ekkép emelkedik melled dagadva,
Szélvész-hatalmú érzeményivel,
Míg végre könnyü leplén áthaladva,
Mint hab kiárad a fehér kebel.
S Vesuv ha áll lángoknak bíborában;
Ha tenger kél, mert szélvész fölveré;
Bár térdre húll a nép bámúlatában,
Gyönyörrel néz a szép szörnyek felé:
Igy nézek én reád, ha szenvedélyek
Átdúlják lelkedet; ha veszni kell,
Mit bánom én! oly szépek a veszélyek,
Gyönyör között ha veszhet e kebel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A fürdőző Hajna
A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Memento
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
» Te sem vagy fehérebb
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását,...
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Visszatérés
A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még...
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
» Sugarak érett kalászaival
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket...
» Litániák
Lia, a messziségen,
mint holló, fönt az...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Augusztusi ég alatt
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
|
