|
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most egyszerre ingadoz,
S tetőjén láng kitör s szilárd dühében
A bájvirányon széjjeláradoz:
Ekkép remegsz te is, ha részegűlve
Merész karom erősen átfogott,
S a szenvedély, mint láva, elterűlve,
Arczod felett pirosan elfutott.
S miként a tenger kél, erős karával
Ha szélvész átkarolta árjait,
S a sziklafalra csap hullámzatával,
S fehér tajtékkal önti partjait:
Ekkép emelkedik melled dagadva,
Szélvész-hatalmú érzeményivel,
Míg végre könnyü leplén áthaladva,
Mint hab kiárad a fehér kebel.
S Vesuv ha áll lángoknak bíborában;
Ha tenger kél, mert szélvész fölveré;
Bár térdre húll a nép bámúlatában,
Gyönyörrel néz a szép szörnyek felé:
Igy nézek én reád, ha szenvedélyek
Átdúlják lelkedet; ha veszni kell,
Mit bánom én! oly szépek a veszélyek,
Gyönyör között ha veszhet e kebel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Úgy tudlak Téged
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Augusztusi ég alatt
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Neked, élőnek
Ha hosszan nézem karcsún omló tested,
folyót,...
» Néma csönd
Néma csönd az égen, néma csönd a földön...
Méla...
» Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Örökzöld
Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
...
|
