|
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most egyszerre ingadoz,
S tetőjén láng kitör s szilárd dühében
A bájvirányon széjjeláradoz:
Ekkép remegsz te is, ha részegűlve
Merész karom erősen átfogott,
S a szenvedély, mint láva, elterűlve,
Arczod felett pirosan elfutott.
S miként a tenger kél, erős karával
Ha szélvész átkarolta árjait,
S a sziklafalra csap hullámzatával,
S fehér tajtékkal önti partjait:
Ekkép emelkedik melled dagadva,
Szélvész-hatalmú érzeményivel,
Míg végre könnyü leplén áthaladva,
Mint hab kiárad a fehér kebel.
S Vesuv ha áll lángoknak bíborában;
Ha tenger kél, mert szélvész fölveré;
Bár térdre húll a nép bámúlatában,
Gyönyörrel néz a szép szörnyek felé:
Igy nézek én reád, ha szenvedélyek
Átdúlják lelkedet; ha veszni kell,
Mit bánom én! oly szépek a veszélyek,
Gyönyör között ha veszhet e kebel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
» Pitypang
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad,...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Néma csönd
Néma csönd az égen, néma csönd a földön...
Méla...
» Ó, szép szemek
Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely...
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
» Párzás idején
Muskotályos női száj:
lehelleted őszi...
» Sugár
Hogy bomlanak, hogy hullanak
a fésük és gyürüs...
» Szeretlek-e?
Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
» Így, ilyen forrón
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
» Vágyak
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
» Most csak
Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem...
|
