|
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most egyszerre ingadoz,
S tetőjén láng kitör s szilárd dühében
A bájvirányon széjjeláradoz:
Ekkép remegsz te is, ha részegűlve
Merész karom erősen átfogott,
S a szenvedély, mint láva, elterűlve,
Arczod felett pirosan elfutott.
S miként a tenger kél, erős karával
Ha szélvész átkarolta árjait,
S a sziklafalra csap hullámzatával,
S fehér tajtékkal önti partjait:
Ekkép emelkedik melled dagadva,
Szélvész-hatalmú érzeményivel,
Míg végre könnyü leplén áthaladva,
Mint hab kiárad a fehér kebel.
S Vesuv ha áll lángoknak bíborában;
Ha tenger kél, mert szélvész fölveré;
Bár térdre húll a nép bámúlatában,
Gyönyörrel néz a szép szörnyek felé:
Igy nézek én reád, ha szenvedélyek
Átdúlják lelkedet; ha veszni kell,
Mit bánom én! oly szépek a veszélyek,
Gyönyör között ha veszhet e kebel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» Sasok szerelmi harca
Folyó partján haladva (reggeli sétán),
a légben...
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Fiatal férfi mondja
Ő nagylány volt s csinos - én meg pöttöm...
» Szeressük egymást
Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Ha...
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
|
