|
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most egyszerre ingadoz,
S tetőjén láng kitör s szilárd dühében
A bájvirányon széjjeláradoz:
Ekkép remegsz te is, ha részegűlve
Merész karom erősen átfogott,
S a szenvedély, mint láva, elterűlve,
Arczod felett pirosan elfutott.
S miként a tenger kél, erős karával
Ha szélvész átkarolta árjait,
S a sziklafalra csap hullámzatával,
S fehér tajtékkal önti partjait:
Ekkép emelkedik melled dagadva,
Szélvész-hatalmú érzeményivel,
Míg végre könnyü leplén áthaladva,
Mint hab kiárad a fehér kebel.
S Vesuv ha áll lángoknak bíborában;
Ha tenger kél, mert szélvész fölveré;
Bár térdre húll a nép bámúlatában,
Gyönyörrel néz a szép szörnyek felé:
Igy nézek én reád, ha szenvedélyek
Átdúlják lelkedet; ha veszni kell,
Mit bánom én! oly szépek a veszélyek,
Gyönyör között ha veszhet e kebel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Most csak
Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Néma csönd
Néma csönd az égen, néma csönd a földön...
Méla...
» Fiatal férfi mondja
Ő nagylány volt s csinos - én meg pöttöm...
» Te sem vagy fehérebb
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását,...
» Szeressük egymást
Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak...
» Szigeti emlék
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» Memento
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
» Lédával a tavaszban
Az ő testét s az enyémet is,
Óh, tavasznak...
» Ha...
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
|
