|
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most egyszerre ingadoz,
S tetőjén láng kitör s szilárd dühében
A bájvirányon széjjeláradoz:
Ekkép remegsz te is, ha részegűlve
Merész karom erősen átfogott,
S a szenvedély, mint láva, elterűlve,
Arczod felett pirosan elfutott.
S miként a tenger kél, erős karával
Ha szélvész átkarolta árjait,
S a sziklafalra csap hullámzatával,
S fehér tajtékkal önti partjait:
Ekkép emelkedik melled dagadva,
Szélvész-hatalmú érzeményivel,
Míg végre könnyü leplén áthaladva,
Mint hab kiárad a fehér kebel.
S Vesuv ha áll lángoknak bíborában;
Ha tenger kél, mert szélvész fölveré;
Bár térdre húll a nép bámúlatában,
Gyönyörrel néz a szép szörnyek felé:
Igy nézek én reád, ha szenvedélyek
Átdúlják lelkedet; ha veszni kell,
Mit bánom én! oly szépek a veszélyek,
Gyönyör között ha veszhet e kebel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
» Szeressük egymást
Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak...
» Szeretlek-e?
Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» Megbocsátod-é?
Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port...
» Testi háború
Villanyt oltottunk. Ágyba bújunk.
A szomszéd...
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Te sem vagy fehérebb
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását,...
» Szerelmes vers
Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» Vágy
Csapongó fecske száll a magasban
Gyors...
» Néma csönd
Néma csönd az égen, néma csönd a földön...
Méla...
» Litániák
Lia, a messziségen,
mint holló, fönt az...
|
