|
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását, belső
dörgését a vérnek.
Kint levél se csattan,
a világ elhallgat,
vadmadár a szívem,
valakiért jajgat.
Bolygó szemeimmel
keseredek érted,
ideszívlak hozzám,
gyújtva megidézlek.
Én lélekzek benned,
élsz bennem, te bátor,
vagyunk mi egymásnak
fölvirágzott sátor.
Te sem vagy fehérebb,
te sem vagy ártatlan,
édes elszánásban
nem vagyok páratlan.
Szerelem, arannyal
befújt hársfa-teknő,
rengess minket, födj be
tüzes bárányfelhő!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Az alvó szép
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
» Szegény szeretkezéseink
Ha csak a testedet szerettem,
csak a te...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
» A szerelem éjszakája
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
» Sasok szerelmi harca
Folyó partján haladva (reggeli sétán),
a légben...
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
» Fél-szonett a szerelemhez
Megtépte már a kan az új Leánykát,
mert szép és...
» Szerelemben a szerelem
Ámor, fehérré s vörössé ne tedd
a gyönyöreimet
...
» Dal a vágyról
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» Sugár
Hogy bomlanak, hogy hullanak
a fésük és gyürüs...
» Vágyak
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
|
