|
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását, belső
dörgését a vérnek.
Kint levél se csattan,
a világ elhallgat,
vadmadár a szívem,
valakiért jajgat.
Bolygó szemeimmel
keseredek érted,
ideszívlak hozzám,
gyújtva megidézlek.
Én lélekzek benned,
élsz bennem, te bátor,
vagyunk mi egymásnak
fölvirágzott sátor.
Te sem vagy fehérebb,
te sem vagy ártatlan,
édes elszánásban
nem vagyok páratlan.
Szerelem, arannyal
befújt hársfa-teknő,
rengess minket, födj be
tüzes bárányfelhő!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Neked, élőnek
Ha hosszan nézem karcsún omló tested,
folyót,...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
» Az alvó szép
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» Szerelmes vers
Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Tenger és alkonyég között
Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Szigeti emlék
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Sugár
Hogy bomlanak, hogy hullanak
a fésük és gyürüs...
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Ifjú szerelem
Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen...
|
