|
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását, belső
dörgését a vérnek.
Kint levél se csattan,
a világ elhallgat,
vadmadár a szívem,
valakiért jajgat.
Bolygó szemeimmel
keseredek érted,
ideszívlak hozzám,
gyújtva megidézlek.
Én lélekzek benned,
élsz bennem, te bátor,
vagyunk mi egymásnak
fölvirágzott sátor.
Te sem vagy fehérebb,
te sem vagy ártatlan,
édes elszánásban
nem vagyok páratlan.
Szerelem, arannyal
befújt hársfa-teknő,
rengess minket, födj be
tüzes bárányfelhő!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» A szem tüze
Manci velem szemközt üle,
Mosolyogva rám...
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Egy leány
Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
Akit ti...
» Boldog szerelem
Kedvesem, gyönyörüségem,
Könyörülj már rajtam,...
» Vonakodó kedvesemhez
Ha sok időnk lenne e földtekén:
vonakodásod nem...
» Neked, élőnek
Ha hosszan nézem karcsún omló tested,
folyót,...
» Annuska lelkem
Annuska lelkem,
szeretsz-e engem?
szeretsz-e...
» A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
» Így, ilyen forrón
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
|
