Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását, belső
dörgését a vérnek.
Kint levél se csattan,
a világ elhallgat,
vadmadár a szívem,
valakiért jajgat.
Bolygó szemeimmel
keseredek érted,
ideszívlak hozzám,
gyújtva megidézlek.
Én lélekzek benned,
élsz bennem, te bátor,
vagyunk mi egymásnak
fölvirágzott sátor.
Te sem vagy fehérebb,
te sem vagy ártatlan,
édes elszánásban
nem vagyok páratlan.
Szerelem, arannyal
befújt hársfa-teknő,
rengess minket, födj be
tüzes bárányfelhő!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mindenek szerelme Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
» A szomju Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» Fiatal férfi mondja Ő nagylány volt s csinos - én meg pöttöm...
» Álom és valóság Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
» Szeretlek-e? Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
» Vállad akasztófáján Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Annuska lelkem Annuska lelkem,
szeretsz-e engem?
szeretsz-e...
» Sugarak érett kalászaival Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket...
» Egy szót se szól ő Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével...
» Tubarózsák Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Gyönyör Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Örökzöld Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
...
» Szörnyen szép Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» Aranybogár A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Ha... Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
» Mondják, hogy szép Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mond...
|