Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását, belső
dörgését a vérnek.
Kint levél se csattan,
a világ elhallgat,
vadmadár a szívem,
valakiért jajgat.
Bolygó szemeimmel
keseredek érted,
ideszívlak hozzám,
gyújtva megidézlek.
Én lélekzek benned,
élsz bennem, te bátor,
vagyunk mi egymásnak
fölvirágzott sátor.
Te sem vagy fehérebb,
te sem vagy ártatlan,
édes elszánásban
nem vagyok páratlan.
Szerelem, arannyal
befújt hársfa-teknő,
rengess minket, födj be
tüzes bárányfelhő!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Neked, élőnek Ha hosszan nézem karcsún omló tested,
folyót,...
» A vak szerelem Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Megyek feléd Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
» Az alvó szép Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
» Chryseis Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Szörnyen szép Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» Szerelmes vers Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» Ősi nászdal Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Tenger és alkonyég között Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» Vállad akasztófáján Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Gyönyör Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Szigeti emlék Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» Lábnyomok Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Sugár Hogy bomlanak, hogy hullanak
a fésük és gyürüs...
» Tubarózsák Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Ifjú szerelem Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen...
|