|
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását, belső
dörgését a vérnek.
Kint levél se csattan,
a világ elhallgat,
vadmadár a szívem,
valakiért jajgat.
Bolygó szemeimmel
keseredek érted,
ideszívlak hozzám,
gyújtva megidézlek.
Én lélekzek benned,
élsz bennem, te bátor,
vagyunk mi egymásnak
fölvirágzott sátor.
Te sem vagy fehérebb,
te sem vagy ártatlan,
édes elszánásban
nem vagyok páratlan.
Szerelem, arannyal
befújt hársfa-teknő,
rengess minket, födj be
tüzes bárányfelhő!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pitypang
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad,...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» A szerelem éjszakája
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
» Szerették egymást
Szerették egymást!
Kék ajkuk megszenvedte a...
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Memento
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
» Augusztusi ég alatt
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Sugarak érett kalászaival
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket...
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Te: meleg száj...
Te: meleg száj.
Te: meleg szem.
Ha fázom:
Nála...
» Szegény szeretkezéseink
Ha csak a testedet szerettem,
csak a te...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» Egy szót se szól ő
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével...
|
