Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását, belső
dörgését a vérnek.
Kint levél se csattan,
a világ elhallgat,
vadmadár a szívem,
valakiért jajgat.
Bolygó szemeimmel
keseredek érted,
ideszívlak hozzám,
gyújtva megidézlek.
Én lélekzek benned,
élsz bennem, te bátor,
vagyunk mi egymásnak
fölvirágzott sátor.
Te sem vagy fehérebb,
te sem vagy ártatlan,
édes elszánásban
nem vagyok páratlan.
Szerelem, arannyal
befújt hársfa-teknő,
rengess minket, födj be
tüzes bárányfelhő!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szörnyen szép Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» Memento Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
» Augusztusi ég alatt Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» Dal a vágyról Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» Vágy Csapongó fecske száll a magasban
Gyors...
» Úgy tudlak Téged Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
» Szerelmes vers Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» Délelőtt Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» A csók Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» Néma csönd Néma csönd az égen, néma csönd a földön...
Méla...
» Lábnyomok Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Párzás idején Muskotályos női száj:
lehelleted őszi...
» Tenger és alkonyég között Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» Annuska lelkem Annuska lelkem,
szeretsz-e engem?
szeretsz-e...
» Gyönyör Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Mesét mondok Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
|