|
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását, belső
dörgését a vérnek.
Kint levél se csattan,
a világ elhallgat,
vadmadár a szívem,
valakiért jajgat.
Bolygó szemeimmel
keseredek érted,
ideszívlak hozzám,
gyújtva megidézlek.
Én lélekzek benned,
élsz bennem, te bátor,
vagyunk mi egymásnak
fölvirágzott sátor.
Te sem vagy fehérebb,
te sem vagy ártatlan,
édes elszánásban
nem vagyok páratlan.
Szerelem, arannyal
befújt hársfa-teknő,
rengess minket, födj be
tüzes bárányfelhő!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pitypang
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad,...
» Lucy
Átéltem egy vad szenvedélyt,
most hadd meséljem...
» Sugarak érett kalászaival
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket...
» Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
» Leszbosz
Latin tivornyák s hellén vágyak anyja,
Leszbosz,...
» Vágy
Csapongó fecske száll a magasban
Gyors...
» Most csak
Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem...
» A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Sasok szerelmi harca
Folyó partján haladva (reggeli sétán),
a légben...
» Fiatal férfi mondja
Ő nagylány volt s csinos - én meg pöttöm...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» Litániák
Lia, a messziségen,
mint holló, fönt az...
» Sári, ne vigyorogj rajtam
Sári, édes, milyen
boldogan vigyorogsz, abban...
» A szerelem éjszakája
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
|
