|
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását, belső
dörgését a vérnek.
Kint levél se csattan,
a világ elhallgat,
vadmadár a szívem,
valakiért jajgat.
Bolygó szemeimmel
keseredek érted,
ideszívlak hozzám,
gyújtva megidézlek.
Én lélekzek benned,
élsz bennem, te bátor,
vagyunk mi egymásnak
fölvirágzott sátor.
Te sem vagy fehérebb,
te sem vagy ártatlan,
édes elszánásban
nem vagyok páratlan.
Szerelem, arannyal
befújt hársfa-teknő,
rengess minket, födj be
tüzes bárányfelhő!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» Memento
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
» Augusztusi ég alatt
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» Dal a vágyról
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» Vágy
Csapongó fecske száll a magasban
Gyors...
» Úgy tudlak Téged
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
» Szerelmes vers
Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» Néma csönd
Néma csönd az égen, néma csönd a földön...
Méla...
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Párzás idején
Muskotályos női száj:
lehelleted őszi...
» Tenger és alkonyég között
Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» Annuska lelkem
Annuska lelkem,
szeretsz-e engem?
szeretsz-e...
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
|
