|
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását, belső
dörgését a vérnek.
Kint levél se csattan,
a világ elhallgat,
vadmadár a szívem,
valakiért jajgat.
Bolygó szemeimmel
keseredek érted,
ideszívlak hozzám,
gyújtva megidézlek.
Én lélekzek benned,
élsz bennem, te bátor,
vagyunk mi egymásnak
fölvirágzott sátor.
Te sem vagy fehérebb,
te sem vagy ártatlan,
édes elszánásban
nem vagyok páratlan.
Szerelem, arannyal
befújt hársfa-teknő,
rengess minket, födj be
tüzes bárányfelhő!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mondják, hogy szép
Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mond...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Mariann a kádban
Mire ébredtem máma?
Zúgatják a csapot.
Túlságos...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» Visszatérés
A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még...
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
» Dal a vágyról
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
» Egy leány
Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
Akit ti...
» Szeressük egymást
Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
|
