|
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott: szőlőtő lettem,
rügyet neveltem, lombot, szárat,
s beleptem velük Lúciámat,
indáimmal combját és pöttöm
lábát is átöleltem többször,
majd sok mohó, de lágy kacsommal
hátulját is magához fontam,
koszorúnak sok zöldessárga
fürtöt aggattam homlokára,
míg úgy állt mellettem a drága
lány, mint venyigék közt mezítlen,
fiatal, ittas bacchus isten.
Csavarodó indákkal közben
kezét-lábát is megkötöztem,
hogy zsákmányommá lett a rablány
minden testrésze: s mikor aztán
levéllel fedtem ama részét,
mit másnak nem mutat a szépség,
kirázott a gyors kéj, s egyszerre
nem voltam többé puha, szende,
jámbor venyige: sokat akaró
vesszőm felállt, mint a szőlőkaró.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Augusztusi ég alatt
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» Lédával a tavaszban
Az ő testét s az enyémet is,
Óh, tavasznak...
» Az alvó szép
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
» Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Te sem vagy fehérebb
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását,...
» A fürdőző Hajna
A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
» Litániák
Lia, a messziségen,
mint holló, fönt az...
» Tenger és alkonyég között
Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» Úgy tudlak Téged
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
|
