|
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott: szőlőtő lettem,
rügyet neveltem, lombot, szárat,
s beleptem velük Lúciámat,
indáimmal combját és pöttöm
lábát is átöleltem többször,
majd sok mohó, de lágy kacsommal
hátulját is magához fontam,
koszorúnak sok zöldessárga
fürtöt aggattam homlokára,
míg úgy állt mellettem a drága
lány, mint venyigék közt mezítlen,
fiatal, ittas bacchus isten.
Csavarodó indákkal közben
kezét-lábát is megkötöztem,
hogy zsákmányommá lett a rablány
minden testrésze: s mikor aztán
levéllel fedtem ama részét,
mit másnak nem mutat a szépség,
kirázott a gyors kéj, s egyszerre
nem voltam többé puha, szende,
jámbor venyige: sokat akaró
vesszőm felállt, mint a szőlőkaró.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szigeti emlék
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» Sasok szerelmi harca
Folyó partján haladva (reggeli sétán),
a légben...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Örökzöld
Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
...
» Az alvó szép
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Hetedik szonett
Lásd, meghal minden, ami eleven,
Mihelyt a...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
» A fürdőző Hajna
A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
» Lédával a tavaszban
Az ő testét s az enyémet is,
Óh, tavasznak...
|
