|
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott: szőlőtő lettem,
rügyet neveltem, lombot, szárat,
s beleptem velük Lúciámat,
indáimmal combját és pöttöm
lábát is átöleltem többször,
majd sok mohó, de lágy kacsommal
hátulját is magához fontam,
koszorúnak sok zöldessárga
fürtöt aggattam homlokára,
míg úgy állt mellettem a drága
lány, mint venyigék közt mezítlen,
fiatal, ittas bacchus isten.
Csavarodó indákkal közben
kezét-lábát is megkötöztem,
hogy zsákmányommá lett a rablány
minden testrésze: s mikor aztán
levéllel fedtem ama részét,
mit másnak nem mutat a szépség,
kirázott a gyors kéj, s egyszerre
nem voltam többé puha, szende,
jámbor venyige: sokat akaró
vesszőm felállt, mint a szőlőkaró.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal a vágyról
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» Most csak
Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem...
» Örökzöld
Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
...
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
» Megbocsátod-é?
Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Sugarak érett kalászaival
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket...
» Vonakodó kedvesemhez
Ha sok időnk lenne e földtekén:
vonakodásod nem...
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
|
