|
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott: szőlőtő lettem,
rügyet neveltem, lombot, szárat,
s beleptem velük Lúciámat,
indáimmal combját és pöttöm
lábát is átöleltem többször,
majd sok mohó, de lágy kacsommal
hátulját is magához fontam,
koszorúnak sok zöldessárga
fürtöt aggattam homlokára,
míg úgy állt mellettem a drága
lány, mint venyigék közt mezítlen,
fiatal, ittas bacchus isten.
Csavarodó indákkal közben
kezét-lábát is megkötöztem,
hogy zsákmányommá lett a rablány
minden testrésze: s mikor aztán
levéllel fedtem ama részét,
mit másnak nem mutat a szépség,
kirázott a gyors kéj, s egyszerre
nem voltam többé puha, szende,
jámbor venyige: sokat akaró
vesszőm felállt, mint a szőlőkaró.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» Sasok szerelmi harca
Folyó partján haladva (reggeli sétán),
a légben...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» Párzás idején
Muskotályos női száj:
lehelleted őszi...
» Szerelmes vers
Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» Fiatal férfi mondja
Ő nagylány volt s csinos - én meg pöttöm...
» A szem tüze
Manci velem szemközt üle,
Mosolyogva rám...
» Dal a vágyról
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Testi háború
Villanyt oltottunk. Ágyba bújunk.
A szomszéd...
» Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
|
