|
Folyó partján haladva (reggeli sétán),
a légben hirtelen elfojtott zaj, sasok szerelmi harca,
süvöltő, párzó egyesülés, fönt a magasban,
begörbített, markoló karmok, vad, élő, pergő kerék,
négy csapdosó szárny, két csőrörvénylő, eggyé forrt tömege,
bukó, lengő, kettős hurkokban, gyors zuhanással,
de a folyó felett, a pár, mely mégis egy, megáll,
egyetlen mozdulatlan pillanat, majd engednek a karmok,
s már újra szállnak fel, lassú csapásokkal, szétválva,
s más-más utat követnek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az alvó szép
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
» Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
» Augusztusi ég alatt
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» Ha...
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
|
