|
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed kútjában öngyilkos leszek.
A tőr kihull kezemből. Térdre estem
eléd. Gyűrött zsebkendőt lengetek.
Bőrig vetkőzöm és tovább. Kitárom
magamat, oly mezítlenül, ahogy
anyám megszült. Nincs tőled e világon
védelmem, csak ha védtelen vagyok.
Fiat, barátot, mindenkit feladtam
miattad. Már az első pillanatban.
Oly jólesett! Bokádat csókolom.
Ne emelj fel. Eszeveszett kamasznak
hullok lábadhoz. S így vagyok magasabb:
a csillagokba ér a homlokom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Szerelmes vers
Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Szeretlek-e?
Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Örökzöld
Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
|
