|
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott nekem nagyon, kebleid melege
dajkálta homlokom.
Nem is emlékszem, miről énekeltél.
Talán valamit a lombos ágról, folyóról, holdvilágról
ami átjárta éjeid.
De lehet, múló gyermekkorod temetted vélem itt
a szavak mögötti térben el.,
Nem is emlékszem miről énekeltél.
Játszottam kezemmel hajfürtjeid között.
olyan konok volt mind, olyan makacs.
észre sem vetted, hogyan küszködök.
Nem is emlékszem, miért zokogtál, akkor.
szerelemtől,
szelíd szavamtól.
Nem is emlékszem miért zokogtál akkor.
Odasimultam hangodhoz kedves és szerettelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» A fürdőző Hajna
A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
» Augusztusi ég alatt
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» Ifjú szerelem
Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen...
» A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
» A szem tüze
Manci velem szemközt üle,
Mosolyogva rám...
» Szerelem-részegség
- Li Tai Po -
Langyos szél jár a palota-kerten...
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
|
