|
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott nekem nagyon, kebleid melege
dajkálta homlokom.
Nem is emlékszem, miről énekeltél.
Talán valamit a lombos ágról, folyóról, holdvilágról
ami átjárta éjeid.
De lehet, múló gyermekkorod temetted vélem itt
a szavak mögötti térben el.,
Nem is emlékszem miről énekeltél.
Játszottam kezemmel hajfürtjeid között.
olyan konok volt mind, olyan makacs.
észre sem vetted, hogyan küszködök.
Nem is emlékszem, miért zokogtál, akkor.
szerelemtől,
szelíd szavamtól.
Nem is emlékszem miért zokogtál akkor.
Odasimultam hangodhoz kedves és szerettelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Szerelmes vers
Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» Egy szót se szól ő
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
|
