|
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott nekem nagyon, kebleid melege
dajkálta homlokom.
Nem is emlékszem, miről énekeltél.
Talán valamit a lombos ágról, folyóról, holdvilágról
ami átjárta éjeid.
De lehet, múló gyermekkorod temetted vélem itt
a szavak mögötti térben el.,
Nem is emlékszem miről énekeltél.
Játszottam kezemmel hajfürtjeid között.
olyan konok volt mind, olyan makacs.
észre sem vetted, hogyan küszködök.
Nem is emlékszem, miért zokogtál, akkor.
szerelemtől,
szelíd szavamtól.
Nem is emlékszem miért zokogtál akkor.
Odasimultam hangodhoz kedves és szerettelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Édeskedő
Óhajtozva, szívepedve
Röpűl híved ellenedbe,
Ké...
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» Szerelem-részegség
- Li Tai Po -
Langyos szél jár a palota-kerten...
» Szerelmes vers
Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
|
