Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mondják, hogy égő bronzhaja a hajnal,
hogy csillagokat hordoz nagy szemében
s hogy büszke és dacos és rá se nézne
oly csúnya, fekete fiúra, mint én.
Ő csak kacag, és sóvárogva nézik
gúnyos ajkát és álla keskeny ívét,
és nem tudják, hogy tegnap engem csókolt,
és hogyha hallgat, nem tudják, hogy ő most
arra gondol, hogy tegnap hullt a harmat
s ránk hullt a harmat, őreá meg énrám,
s hogy tegnap, látva boldog heverésünk,
még a rigók is mind megrészegűltek
s közel röpűlve a májusi lomb közt
eszeveszett szerelmi dalba kezdtek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lucy Átéltem egy vad szenvedélyt,
most hadd meséljem...
» Dal a vágyról Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» Litániák Lia, a messziségen,
mint holló, fönt az...
» Így, ilyen forrón Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
» Szigeti emlék Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» Sasok szerelmi harca Folyó partján haladva (reggeli sétán),
a légben...
» A venyige Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
|