|
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg tavaszod nyoszolyáit.
Párducok lusta bujasága ásít
és dermedt férfivágyak meredeznek...
Bronz-serpenyők rőtlángú fénye mellett
bajadérok hullámos tánca játszik,
lobogó tüllök suhogása áhít,
s oroszlánhörgés bődül az egeknek.
Lépted nyomán az izzó nászdalt fújva
villant fanfárok fémes rikoltása...
S szívemben boncok, maguk megalázva
kenték szandálod – fényes selyem urna –
míg vágyam száz hófehér elefántja
ormányát fel, az alkonyégbe fúrta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem-részegség
- Li Tai Po -
Langyos szél jár a palota-kerten...
» Ó, szép szemek
Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely...
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Egy leány
Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
Akit ti...
|
