|
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg tavaszod nyoszolyáit.
Párducok lusta bujasága ásít
és dermedt férfivágyak meredeznek...
Bronz-serpenyők rőtlángú fénye mellett
bajadérok hullámos tánca játszik,
lobogó tüllök suhogása áhít,
s oroszlánhörgés bődül az egeknek.
Lépted nyomán az izzó nászdalt fújva
villant fanfárok fémes rikoltása...
S szívemben boncok, maguk megalázva
kenték szandálod – fényes selyem urna –
míg vágyam száz hófehér elefántja
ormányát fel, az alkonyégbe fúrta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ó, szép szemek
Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely...
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
» Sári, ne vigyorogj rajtam
Sári, édes, milyen
boldogan vigyorogsz, abban...
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Úgy tudlak Téged
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Egy leány
Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
Akit ti...
» Sugár
Hogy bomlanak, hogy hullanak
a fésük és gyürüs...
|
