|
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg tavaszod nyoszolyáit.
Párducok lusta bujasága ásít
és dermedt férfivágyak meredeznek...
Bronz-serpenyők rőtlángú fénye mellett
bajadérok hullámos tánca játszik,
lobogó tüllök suhogása áhít,
s oroszlánhörgés bődül az egeknek.
Lépted nyomán az izzó nászdalt fújva
villant fanfárok fémes rikoltása...
S szívemben boncok, maguk megalázva
kenték szandálod – fényes selyem urna –
míg vágyam száz hófehér elefántja
ormányát fel, az alkonyégbe fúrta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Úgy tudlak Téged
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» Pitypang
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad,...
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» A szerelem éjszakája
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
|
