|
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg tavaszod nyoszolyáit.
Párducok lusta bujasága ásít
és dermedt férfivágyak meredeznek...
Bronz-serpenyők rőtlángú fénye mellett
bajadérok hullámos tánca játszik,
lobogó tüllök suhogása áhít,
s oroszlánhörgés bődül az egeknek.
Lépted nyomán az izzó nászdalt fújva
villant fanfárok fémes rikoltása...
S szívemben boncok, maguk megalázva
kenték szandálod – fényes selyem urna –
míg vágyam száz hófehér elefántja
ormányát fel, az alkonyégbe fúrta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
» Ó, szép szemek
Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely...
» Testi háború
Villanyt oltottunk. Ágyba bújunk.
A szomszéd...
» Mariann a kádban
Mire ébredtem máma?
Zúgatják a csapot.
Túlságos...
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Annuska lelkem
Annuska lelkem,
szeretsz-e engem?
szeretsz-e...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
|
