|
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg tavaszod nyoszolyáit.
Párducok lusta bujasága ásít
és dermedt férfivágyak meredeznek...
Bronz-serpenyők rőtlángú fénye mellett
bajadérok hullámos tánca játszik,
lobogó tüllök suhogása áhít,
s oroszlánhörgés bődül az egeknek.
Lépted nyomán az izzó nászdalt fújva
villant fanfárok fémes rikoltása...
S szívemben boncok, maguk megalázva
kenték szandálod – fényes selyem urna –
míg vágyam száz hófehér elefántja
ormányát fel, az alkonyégbe fúrta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
» Szerelem-részegség
- Li Tai Po -
Langyos szél jár a palota-kerten...
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
» Szeressük egymást
Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak...
|
