|
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg tavaszod nyoszolyáit.
Párducok lusta bujasága ásít
és dermedt férfivágyak meredeznek...
Bronz-serpenyők rőtlángú fénye mellett
bajadérok hullámos tánca játszik,
lobogó tüllök suhogása áhít,
s oroszlánhörgés bődül az egeknek.
Lépted nyomán az izzó nászdalt fújva
villant fanfárok fémes rikoltása...
S szívemben boncok, maguk megalázva
kenték szandálod – fényes selyem urna –
míg vágyam száz hófehér elefántja
ormányát fel, az alkonyégbe fúrta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Úgy tudlak Téged
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
» Szeressük egymást
Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak...
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Egy leány
Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
Akit ti...
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» Szerelem-részegség
- Li Tai Po -
Langyos szél jár a palota-kerten...
» Memento
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
|
