Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg tavaszod nyoszolyáit.
Párducok lusta bujasága ásít
és dermedt férfivágyak meredeznek...
Bronz-serpenyők rőtlángú fénye mellett
bajadérok hullámos tánca játszik,
lobogó tüllök suhogása áhít,
s oroszlánhörgés bődül az egeknek.
Lépted nyomán az izzó nászdalt fújva
villant fanfárok fémes rikoltása...
S szívemben boncok, maguk megalázva
kenték szandálod – fényes selyem urna –
míg vágyam száz hófehér elefántja
ormányát fel, az alkonyégbe fúrta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Chryseis Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Ifjú szerelem Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen...
» Néma csönd Néma csönd az égen, néma csönd a földön...
Méla...
» Úgy tudlak Téged Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
» Tubarózsák Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» A szomju Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» Memento Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
» A csók Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
|