|
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg tavaszod nyoszolyáit.
Párducok lusta bujasága ásít
és dermedt férfivágyak meredeznek...
Bronz-serpenyők rőtlángú fénye mellett
bajadérok hullámos tánca játszik,
lobogó tüllök suhogása áhít,
s oroszlánhörgés bődül az egeknek.
Lépted nyomán az izzó nászdalt fújva
villant fanfárok fémes rikoltása...
S szívemben boncok, maguk megalázva
kenték szandálod – fényes selyem urna –
míg vágyam száz hófehér elefántja
ormányát fel, az alkonyégbe fúrta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mondják, hogy szép
Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mond...
» Vonakodó kedvesemhez
Ha sok időnk lenne e földtekén:
vonakodásod nem...
» Annuska lelkem
Annuska lelkem,
szeretsz-e engem?
szeretsz-e...
» Megbocsátod-é?
Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port...
» Tenger és alkonyég között
Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» Szeressük egymást
Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak...
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
|
