|
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg tavaszod nyoszolyáit.
Párducok lusta bujasága ásít
és dermedt férfivágyak meredeznek...
Bronz-serpenyők rőtlángú fénye mellett
bajadérok hullámos tánca játszik,
lobogó tüllök suhogása áhít,
s oroszlánhörgés bődül az egeknek.
Lépted nyomán az izzó nászdalt fújva
villant fanfárok fémes rikoltása...
S szívemben boncok, maguk megalázva
kenték szandálod – fényes selyem urna –
míg vágyam száz hófehér elefántja
ormányát fel, az alkonyégbe fúrta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
» Vágy
Csapongó fecske száll a magasban
Gyors...
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» Augusztusi ég alatt
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» Sugarak érett kalászaival
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket...
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
|
