Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely mindenekben elmúlást idéz fel -
szánalmatok felindult, s égi fénnyel
köszöntve éltettétek árva szívem.
A jó erő, mely életben marasztott,
áldása volt az Ön csodás szemének
s angyal-hangjának, édes, lágy szavának.
Ön adta nékem, asszonyom, a létet.
Serkenté - mint az ostor lomha barmot -
a lelkemet, mely renyhe volt s kifáradt.
Boldog vagyok, mert szívemen a zárat
csak Ön nyithatja, mindkét kulcs kezében,
s ha kell, tovább hajózom bármi szélben,
mert Ön mit ád, számomra drága minden.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vállad akasztófáján Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Dal a vágyról Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» Lábnyomok Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Memento Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
» Tenger és alkonyég között Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» Vágy Csapongó fecske száll a magasban
Gyors...
» Mesét mondok Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» Vágyak (a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
» Ismeretlen szanszkrít költő Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
|