|
Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely mindenekben elmúlást idéz fel -
szánalmatok felindult, s égi fénnyel
köszöntve éltettétek árva szívem.
A jó erő, mely életben marasztott,
áldása volt az Ön csodás szemének
s angyal-hangjának, édes, lágy szavának.
Ön adta nékem, asszonyom, a létet.
Serkenté - mint az ostor lomha barmot -
a lelkemet, mely renyhe volt s kifáradt.
Boldog vagyok, mert szívemen a zárat
csak Ön nyithatja, mindkét kulcs kezében,
s ha kell, tovább hajózom bármi szélben,
mert Ön mit ád, számomra drága minden.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Megbocsátod-é?
Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Dal a vágyról
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
|
