|
Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely mindenekben elmúlást idéz fel -
szánalmatok felindult, s égi fénnyel
köszöntve éltettétek árva szívem.
A jó erő, mely életben marasztott,
áldása volt az Ön csodás szemének
s angyal-hangjának, édes, lágy szavának.
Ön adta nékem, asszonyom, a létet.
Serkenté - mint az ostor lomha barmot -
a lelkemet, mely renyhe volt s kifáradt.
Boldog vagyok, mert szívemen a zárat
csak Ön nyithatja, mindkét kulcs kezében,
s ha kell, tovább hajózom bármi szélben,
mert Ön mit ád, számomra drága minden.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
» Vágyak
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» Mondják, hogy szép
Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mond...
» A szerelem éjszakája
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
» Úgy tudlak Téged
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
» Szerelemben a szerelem
Ámor, fehérré s vörössé ne tedd
a gyönyöreimet
...
» Egy leány
Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
Akit ti...
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
|
