|
Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely mindenekben elmúlást idéz fel -
szánalmatok felindult, s égi fénnyel
köszöntve éltettétek árva szívem.
A jó erő, mely életben marasztott,
áldása volt az Ön csodás szemének
s angyal-hangjának, édes, lágy szavának.
Ön adta nékem, asszonyom, a létet.
Serkenté - mint az ostor lomha barmot -
a lelkemet, mely renyhe volt s kifáradt.
Boldog vagyok, mert szívemen a zárat
csak Ön nyithatja, mindkét kulcs kezében,
s ha kell, tovább hajózom bármi szélben,
mert Ön mit ád, számomra drága minden.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» Így, ilyen forrón
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
» Fél-szonett a szerelemhez
Megtépte már a kan az új Leánykát,
mert szép és...
» Leszbosz
Latin tivornyák s hellén vágyak anyja,
Leszbosz,...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
|
