|
Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely mindenekben elmúlást idéz fel -
szánalmatok felindult, s égi fénnyel
köszöntve éltettétek árva szívem.
A jó erő, mely életben marasztott,
áldása volt az Ön csodás szemének
s angyal-hangjának, édes, lágy szavának.
Ön adta nékem, asszonyom, a létet.
Serkenté - mint az ostor lomha barmot -
a lelkemet, mely renyhe volt s kifáradt.
Boldog vagyok, mert szívemen a zárat
csak Ön nyithatja, mindkét kulcs kezében,
s ha kell, tovább hajózom bármi szélben,
mert Ön mit ád, számomra drága minden.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Testi háború
Villanyt oltottunk. Ágyba bújunk.
A szomszéd...
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» Édeskedő
Óhajtozva, szívepedve
Röpűl híved ellenedbe,
Ké...
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
|
