|
Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely mindenekben elmúlást idéz fel -
szánalmatok felindult, s égi fénnyel
köszöntve éltettétek árva szívem.
A jó erő, mely életben marasztott,
áldása volt az Ön csodás szemének
s angyal-hangjának, édes, lágy szavának.
Ön adta nékem, asszonyom, a létet.
Serkenté - mint az ostor lomha barmot -
a lelkemet, mely renyhe volt s kifáradt.
Boldog vagyok, mert szívemen a zárat
csak Ön nyithatja, mindkét kulcs kezében,
s ha kell, tovább hajózom bármi szélben,
mert Ön mit ád, számomra drága minden.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
» Az alvó szép
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
» Szeretlek-e?
Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
» Vonakodó kedvesemhez
Ha sok időnk lenne e földtekén:
vonakodásod nem...
» Annuska lelkem
Annuska lelkem,
szeretsz-e engem?
szeretsz-e...
» Párzás idején
Muskotályos női száj:
lehelleted őszi...
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
|
