Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely mindenekben elmúlást idéz fel -
szánalmatok felindult, s égi fénnyel
köszöntve éltettétek árva szívem.
A jó erő, mely életben marasztott,
áldása volt az Ön csodás szemének
s angyal-hangjának, édes, lágy szavának.
Ön adta nékem, asszonyom, a létet.
Serkenté - mint az ostor lomha barmot -
a lelkemet, mely renyhe volt s kifáradt.
Boldog vagyok, mert szívemen a zárat
csak Ön nyithatja, mindkét kulcs kezében,
s ha kell, tovább hajózom bármi szélben,
mert Ön mit ád, számomra drága minden.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem-részegség - Li Tai Po -
Langyos szél jár a palota-kerten...
» Most csak Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem...
» Memento Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
» Megbocsátod-é? Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port...
» Párzás idején Muskotályos női száj:
lehelleted őszi...
» Sugarak érett kalászaival Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket...
» Ha... Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
» Mesét mondok Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» Testi háború Villanyt oltottunk. Ágyba bújunk.
A szomszéd...
|