|
Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely mindenekben elmúlást idéz fel -
szánalmatok felindult, s égi fénnyel
köszöntve éltettétek árva szívem.
A jó erő, mely életben marasztott,
áldása volt az Ön csodás szemének
s angyal-hangjának, édes, lágy szavának.
Ön adta nékem, asszonyom, a létet.
Serkenté - mint az ostor lomha barmot -
a lelkemet, mely renyhe volt s kifáradt.
Boldog vagyok, mert szívemen a zárat
csak Ön nyithatja, mindkét kulcs kezében,
s ha kell, tovább hajózom bármi szélben,
mert Ön mit ád, számomra drága minden.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Szerelem-részegség
- Li Tai Po -
Langyos szél jár a palota-kerten...
» Édeskedő
Óhajtozva, szívepedve
Röpűl híved ellenedbe,
Ké...
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
» Lédával a tavaszban
Az ő testét s az enyémet is,
Óh, tavasznak...
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» Szigeti emlék
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
|
