|
Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely mindenekben elmúlást idéz fel -
szánalmatok felindult, s égi fénnyel
köszöntve éltettétek árva szívem.
A jó erő, mely életben marasztott,
áldása volt az Ön csodás szemének
s angyal-hangjának, édes, lágy szavának.
Ön adta nékem, asszonyom, a létet.
Serkenté - mint az ostor lomha barmot -
a lelkemet, mely renyhe volt s kifáradt.
Boldog vagyok, mert szívemen a zárat
csak Ön nyithatja, mindkét kulcs kezében,
s ha kell, tovább hajózom bármi szélben,
mert Ön mit ád, számomra drága minden.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
» Vágyak
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
» Ha...
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
» Szegény szeretkezéseink
Ha csak a testedet szerettem,
csak a te...
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
» Te sem vagy fehérebb
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását,...
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Édeskedő
Óhajtozva, szívepedve
Röpűl híved ellenedbe,
Ké...
» Örökzöld
Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
...
|
