|
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépséged énrám hiába ragyog;
elmúlt ifjúság, árnnyá hűlt napok:
régi sebeim sajdúlnak tebenned.
Nézlek: szép vagy, gyönyörű szenvedély,
és szemem hosszan a szemedbe mélyed;
álmodozva, tudom, veled beszélek,
fájó lelkem mégse hozzád beszél:
egy lányhoz beszél, aki vesztve rég:
arcodban őt keresem - arca mását,
csókodban - egy elmaradt csók varázsát,
szemeidben - két kihúnyt szem tüzét.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Neked, élőnek
Ha hosszan nézem karcsún omló tested,
folyót,...
» A fürdőző Hajna
A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
|
