A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta meg őt így a tavasz.
A földieperre rá se nézett,
csak a madarak énekére figyelt fel nyugtalanul.
Éppen két szerelmes aranybogarat nézett,
mikor utolértem,
a szeme nedves volt és ragyogó.
Keményre érett már két gömbölyű melle.
Az ő testét sem hűsíti már a folyó.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Édeskedő Óhajtozva, szívepedve
Röpűl híved ellenedbe,
Ké...
» A szerelem éjszakája Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
» A szem tüze Manci velem szemközt üle,
Mosolyogva rám...
» Szerelmes fogadás Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
|