A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta meg őt így a tavasz.
A földieperre rá se nézett,
csak a madarak énekére figyelt fel nyugtalanul.
Éppen két szerelmes aranybogarat nézett,
mikor utolértem,
a szeme nedves volt és ragyogó.
Keményre érett már két gömbölyű melle.
Az ő testét sem hűsíti már a folyó.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A vak szerelem Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Szigeti emlék Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» Ismeretlen szanszkrít költő Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Szerelmes vers Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
|