|
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta meg őt így a tavasz.
A földieperre rá se nézett,
csak a madarak énekére figyelt fel nyugtalanul.
Éppen két szerelmes aranybogarat nézett,
mikor utolértem,
a szeme nedves volt és ragyogó.
Keményre érett már két gömbölyű melle.
Az ő testét sem hűsíti már a folyó.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sugár
Hogy bomlanak, hogy hullanak
a fésük és gyürüs...
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Lédával a tavaszban
Az ő testét s az enyémet is,
Óh, tavasznak...
» Annuska lelkem
Annuska lelkem,
szeretsz-e engem?
szeretsz-e...
|
