|
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta meg őt így a tavasz.
A földieperre rá se nézett,
csak a madarak énekére figyelt fel nyugtalanul.
Éppen két szerelmes aranybogarat nézett,
mikor utolértem,
a szeme nedves volt és ragyogó.
Keményre érett már két gömbölyű melle.
Az ő testét sem hűsíti már a folyó.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pitypang
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad,...
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
|
