|
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta meg őt így a tavasz.
A földieperre rá se nézett,
csak a madarak énekére figyelt fel nyugtalanul.
Éppen két szerelmes aranybogarat nézett,
mikor utolértem,
a szeme nedves volt és ragyogó.
Keményre érett már két gömbölyű melle.
Az ő testét sem hűsíti már a folyó.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Tenger és alkonyég között
Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» Ó, szép szemek
Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely...
|
