|
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta meg őt így a tavasz.
A földieperre rá se nézett,
csak a madarak énekére figyelt fel nyugtalanul.
Éppen két szerelmes aranybogarat nézett,
mikor utolértem,
a szeme nedves volt és ragyogó.
Keményre érett már két gömbölyű melle.
Az ő testét sem hűsíti már a folyó.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Testi háború
Villanyt oltottunk. Ágyba bújunk.
A szomszéd...
» Ha...
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
|
