|
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta meg őt így a tavasz.
A földieperre rá se nézett,
csak a madarak énekére figyelt fel nyugtalanul.
Éppen két szerelmes aranybogarat nézett,
mikor utolértem,
a szeme nedves volt és ragyogó.
Keményre érett már két gömbölyű melle.
Az ő testét sem hűsíti már a folyó.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szem tüze
Manci velem szemközt üle,
Mosolyogva rám...
» Te sem vagy fehérebb
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását,...
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
» Sugár
Hogy bomlanak, hogy hullanak
a fésük és gyürüs...
|
