|
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És szomjamat vízzel nem olthatom.
Nem oltaná el azt a Balaton,
Nem a mézes szőlőjü Badacson.
Én lángot szomjazom, lángot, tüzet,
Szemed tüzében játszó lelkedet;
Szomjúzom a hajnalt szép arcodon,
És a mosolynak mézét ajkidon.
Szomjúzom édes és forró sohajt,
Mit kebled titkos szenvedélye hajt;
És szomjuzom kebled hullámait,
Szivednek minden dobbanásait;
Szomjas vagyok, leánykám, bájaidra:
Hibád, erényed - s minden titkaidra.
Jőj, lelkem várja édes ajkidat:
Ne hagyd elveszni szomjuság miatt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Megbocsátod-é?
Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Visszatérés
A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még...
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
» Egy leány
Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
Akit ti...
|
