|
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És szomjamat vízzel nem olthatom.
Nem oltaná el azt a Balaton,
Nem a mézes szőlőjü Badacson.
Én lángot szomjazom, lángot, tüzet,
Szemed tüzében játszó lelkedet;
Szomjúzom a hajnalt szép arcodon,
És a mosolynak mézét ajkidon.
Szomjúzom édes és forró sohajt,
Mit kebled titkos szenvedélye hajt;
És szomjuzom kebled hullámait,
Szivednek minden dobbanásait;
Szomjas vagyok, leánykám, bájaidra:
Hibád, erényed - s minden titkaidra.
Jőj, lelkem várja édes ajkidat:
Ne hagyd elveszni szomjuság miatt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tenger és alkonyég között
Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Egy szót se szól ő
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével...
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Visszatérés
A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még...
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
|
