Leszbosz

Latin tivornyák s hellén vágyak anyja,
Leszbosz, hol a gyönyör magasra szárnyal,
s legyen bár forró, friss, vidám vagy lanyha,
de éjt meg napot övez glóriájával,
latin tivornyák s hellén vágyak anyja,

Leszbosz, ahol a csókok vízesések
és feneketlen, mélységbe hullnak,
titokzatosak, örvénylôk, merészek,
kavarodnak, felcsapnak, megújulnak,
Leszbosz, ahol a csókok vízesések,

Leszbosz, ahol egymást vonzzák a lányok:
sóhaj sóhajra, szív visszhangzik szívre,
Páphosznál feljebb tört az égre lángod,
s Szápphóra féltékeny Áphrodite -
Leszbosz, ahol egymást vonzzák a lányok;

Leszbosz, vérperzselô éjek hazája,
hol a szuzek, mikor már szemük alját
kék árnyék festi, tükör elé állva,
vágyuk feslô kagylóját símogatják -
Leszbosz, vérperzselô éjek hazája;

hadd ráncolja fennkölt homlokát Plató,
a csóközön, Leszbosz, kell hogy feloldjon,
királynô vagy, boldog tájon országló,
hol új kéjeket fedeznek fel folyton,
hadd ráncolja fennkölt homlokát Plató!

Örök mártíromságod felment téged,
mit a túlbuzgó szeretôk szenvednek,
kiket megmosolyoghatnak más népek
e földtekén, de sosem érthetnek meg -
örök mártíromságod felment téged,

mert hol az istenség, ki elítélhet,
Leszbosz, mikor szeretkezéstôl sápadt
testednél többre becsüli a mérleg
a könnyözönt, amely szemedbôl áradt?
Mert hol az istenség, ki elítélhet?

A Jó s a Rossz dilemmáját mit bánom?
Ti sem bánjátok, nemes lelku lények,
a szigettenger díszei, leányok,
kit nevettek a Poklon meg az Égen -
a Jó s a Rossz dilemmáját mit bánom?

Ezért választott egykor Leszbosz engem,
hogy feslô szuzei titkát daloljam,
hogy orgiákat lássak gyermekszemmel,
hol vad nevetés vegyült a sikollyal -
ezért választott Leszbosz egykor engem.

Azóta itt virrasztok, ôr a vártán,
Leükátosz szirtjén fenn, nappal s éjjel,
s lesek brigget, gályát, fregattát, bárkát,
ahogy kontúrja felmereng az égen -
azóta itt virrasztok, ôr a vártán,

hogy megtudjam: irgalmas-e a tenger,
s egy elkonyatkor talán visszahozza
az imádott Szápphó testét, ki elment,
Szápphó imádott holttestét Leszboszba;
hogy megtudjam: irgalmas-e a tenger?

A hím Szápphót, a szeretôt, a költôt,
ki Áphroditénél is szebb, mert sápadt.
- Az azúr szem fekete fátylat öltött,
mert átvette a fájdalom s a bánat
a hím Szápphót, a szeretôt, a költôt, -

A születô Áphroditénél szebb volt,
ki felséges nyugalmában sugárzó
fiatalságot és szôkeséget szórt
az óceán öreg vizére; Szápphó,
a költô, ki Áphroditénél szebb volt,

s aki meghalt szentségtörése napján,
s a kultuszt, melyet ápolt, megtagadva
lányteste gyengéd, mennyei malasztját
egy brutális hím önkényének adta,
s ezért meghalt a szentségtörés napján.

Azóta Leszbosz sír és jajveszékel,
és bár a mindenség karban dicséri,
keserveit zokogja minden éjjel,
elhagyott partjairól fel az égig.
Azóta Leszbosz sír és jajveszékel.