|
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a cirpelő mezőn
Álltunk, s szemednek mélyén elveszőn
Csillant egy csillagtestvér fény... be szép volt!
S úgy tetszett, hogy hozzánk hajol a félhold,
- Szelíd, ezüst kar - s átölelni jön,
Emelni lágyan, véle lengni fönn,
Hol égi súlyt az éther könnyedén hord...
S a sóhajunk, a fájó földi sóhaj
Szivünkből úgy szállt, mint finom homok
Szitál alá a tűnő ballonokról,
S ajkad lezártam egy oly hosszu csókkal,
Hogy addig mennybe értünk, s angyalok
Kacagtak ránk az égi balkonokról...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Megbocsátod-é?
Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Pitypang
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad,...
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
» Ifjú szerelem
Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
|
