|
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha nincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek kék ege nincsen.
A szorongás csontok között is lel utat,
felszáll ereken át,
s míg szétterjed a bőrön,
az álom-szökőkutak
égre ívelnek húsból való kérdőjelekként.
Futó érintés,
röpke pillantás a félhomályban
épp elég, hogy megnyíljon a test,
hogy mohón vágyjék befogadni testét
egy másik álmodónak;
két fél – egy pár, hús-vér s hús-vér, álom és álom;
egyek alakban ők, egyek a vágyban, és egyek a szerelemben,
még ha az csak puszta remény is,
mert kérdez a vágy, s rá senki se tud választ e világon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeressük egymást
Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak...
» Fél-szonett a szerelemhez
Megtépte már a kan az új Leánykát,
mert szép és...
» Pitypang
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad,...
» Örökzöld
Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
...
» Mariann a kádban
Mire ébredtem máma?
Zúgatják a csapot.
Túlságos...
» Leszbosz
Latin tivornyák s hellén vágyak anyja,
Leszbosz,...
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
» Neked, élőnek
Ha hosszan nézem karcsún omló tested,
folyót,...
» Az alvó szép
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
» Tenger és alkonyég között
Tenger és alkonyég között
a szerelem...
|
