|
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha nincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek kék ege nincsen.
A szorongás csontok között is lel utat,
felszáll ereken át,
s míg szétterjed a bőrön,
az álom-szökőkutak
égre ívelnek húsból való kérdőjelekként.
Futó érintés,
röpke pillantás a félhomályban
épp elég, hogy megnyíljon a test,
hogy mohón vágyjék befogadni testét
egy másik álmodónak;
két fél – egy pár, hús-vér s hús-vér, álom és álom;
egyek alakban ők, egyek a vágyban, és egyek a szerelemben,
még ha az csak puszta remény is,
mert kérdez a vágy, s rá senki se tud választ e világon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Néma csönd
Néma csönd az égen, néma csönd a földön...
Méla...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» Memento
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
» Megbocsátod-é?
Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port...
» Annuska lelkem
Annuska lelkem,
szeretsz-e engem?
szeretsz-e...
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Az alvó szép
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Te sem vagy fehérebb
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását,...
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
|
