|
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha nincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek kék ege nincsen.
A szorongás csontok között is lel utat,
felszáll ereken át,
s míg szétterjed a bőrön,
az álom-szökőkutak
égre ívelnek húsból való kérdőjelekként.
Futó érintés,
röpke pillantás a félhomályban
épp elég, hogy megnyíljon a test,
hogy mohón vágyjék befogadni testét
egy másik álmodónak;
két fél – egy pár, hús-vér s hús-vér, álom és álom;
egyek alakban ők, egyek a vágyban, és egyek a szerelemben,
még ha az csak puszta remény is,
mert kérdez a vágy, s rá senki se tud választ e világon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» Így, ilyen forrón
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
» Úgy tudlak Téged
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
» Szeretlek-e?
Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
» Mondják, hogy szép
Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mond...
» Szigeti emlék
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» Neked, élőnek
Ha hosszan nézem karcsún omló tested,
folyót,...
» Vágyak
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
» Tenger és alkonyég között
Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» Szerelemben a szerelem
Ámor, fehérré s vörössé ne tedd
a gyönyöreimet
...
|
