Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha nincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek kék ege nincsen.
A szorongás csontok között is lel utat,
felszáll ereken át,
s míg szétterjed a bőrön,
az álom-szökőkutak
égre ívelnek húsból való kérdőjelekként.
Futó érintés,
röpke pillantás a félhomályban
épp elég, hogy megnyíljon a test,
hogy mohón vágyjék befogadni testét
egy másik álmodónak;
két fél – egy pár, hús-vér s hús-vér, álom és álom;
egyek alakban ők, egyek a vágyban, és egyek a szerelemben,
még ha az csak puszta remény is,
mert kérdez a vágy, s rá senki se tud választ e világon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vonakodó kedvesemhez Ha sok időnk lenne e földtekén:
vonakodásod nem...
» A csók Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» Nem akartál meghallgatni... Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Hetedik szonett Lásd, meghal minden, ami eleven,
Mihelyt a...
» A fürdőző Hajna A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
» Délelőtt Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» Szegény szeretkezéseink Ha csak a testedet szerettem,
csak a te...
» Szerelmes vers Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» Lusta báj Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
» Először egy éve adtál nekem jácintot Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
|