|
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta erdők illatát
S kinek örömből semmi sem maradt,
Vidultan nézem én kopott diák.
Hogy nyújtózik, milyen kacér, hamis!
Aranyhajával elborítja arcom,
Lágy csókja éri rezgő ajkam is,
Ölébe békén árva főmet hajtom.
– Ó Nap, a csókod új életre kelt,
Ha simogat selyem hajad, még élek;
Rossz idegem új ösztönökre lelt.
Maradj örökre – éjszaka lesz, félek,
Az éjnek oly riasztó árnya van
S ó jaj, nem gyújthatom föl önmagam!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágyak
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
» Szerelem-részegség
- Li Tai Po -
Langyos szél jár a palota-kerten...
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
» Te: meleg száj...
Te: meleg száj.
Te: meleg szem.
Ha fázom:
Nála...
» Fél-szonett a szerelemhez
Megtépte már a kan az új Leánykát,
mert szép és...
» Mondják, hogy szép
Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mond...
» Szerelmes vers
Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
|
