|
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám borult,
Küldj a síromra, én szerelmem,
Egy tubarózsa koszorút.
Mikor a csöndes temetőre
Csillagsugáros este szállt,
Az hintse, szője álmaimba
Szerelmes, édes illatát.
Éjfél után, fehér kisértet,
Sötét síromból fölkelek
És elborítok csókjaimmal
Minden virágot, levelet.
És visszatér kihűlt szívembe
A boldogság, a szerelem,
És rátalálok csókjaidra
Egy-eyg virágon, levelen.
És mámoros, vad szenvedéllyel,
Miként ha vámpir szívna vért,
Úgy tapad ajkam a virágra,
Amelyet ajkad csókja ért.
Rácsókolom bolond szerelmem,
Mely még a sírban sem lohad,
S lecsókolom e szűz virágról
Forró, szerelmes csókodat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Leszbosz
Latin tivornyák s hellén vágyak anyja,
Leszbosz,...
» Néma csönd
Néma csönd az égen, néma csönd a földön...
Méla...
» Ha...
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» Szigeti emlék
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» Tenger és alkonyég között
Tenger és alkonyég között
a szerelem...
» Sugár
Hogy bomlanak, hogy hullanak
a fésük és gyürüs...
» Így, ilyen forrón
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
» Vonakodó kedvesemhez
Ha sok időnk lenne e földtekén:
vonakodásod nem...
» Örökzöld
Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
...
» Sugarak érett kalászaival
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket...
» Szeressük egymást
Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak...
|
