|
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám borult,
Küldj a síromra, én szerelmem,
Egy tubarózsa koszorút.
Mikor a csöndes temetőre
Csillagsugáros este szállt,
Az hintse, szője álmaimba
Szerelmes, édes illatát.
Éjfél után, fehér kisértet,
Sötét síromból fölkelek
És elborítok csókjaimmal
Minden virágot, levelet.
És visszatér kihűlt szívembe
A boldogság, a szerelem,
És rátalálok csókjaidra
Egy-eyg virágon, levelen.
És mámoros, vad szenvedéllyel,
Miként ha vámpir szívna vért,
Úgy tapad ajkam a virágra,
Amelyet ajkad csókja ért.
Rácsókolom bolond szerelmem,
Mely még a sírban sem lohad,
S lecsókolom e szűz virágról
Forró, szerelmes csókodat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Memento
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Te sem vagy fehérebb
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását,...
» Sasok szerelmi harca
Folyó partján haladva (reggeli sétán),
a légben...
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
» Most csak
Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem...
» Szerelem-részegség
- Li Tai Po -
Langyos szél jár a palota-kerten...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» A szem tüze
Manci velem szemközt üle,
Mosolyogva rám...
» Szerelemben a szerelem
Ámor, fehérré s vörössé ne tedd
a gyönyöreimet
...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Így, ilyen forrón
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
» Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
|
