|
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám borult,
Küldj a síromra, én szerelmem,
Egy tubarózsa koszorút.
Mikor a csöndes temetőre
Csillagsugáros este szállt,
Az hintse, szője álmaimba
Szerelmes, édes illatát.
Éjfél után, fehér kisértet,
Sötét síromból fölkelek
És elborítok csókjaimmal
Minden virágot, levelet.
És visszatér kihűlt szívembe
A boldogság, a szerelem,
És rátalálok csókjaidra
Egy-eyg virágon, levelen.
És mámoros, vad szenvedéllyel,
Miként ha vámpir szívna vért,
Úgy tapad ajkam a virágra,
Amelyet ajkad csókja ért.
Rácsókolom bolond szerelmem,
Mely még a sírban sem lohad,
S lecsókolom e szűz virágról
Forró, szerelmes csókodat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
» Szerették egymást
Szerették egymást!
Kék ajkuk megszenvedte a...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Ó, szép szemek
Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely...
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
» Memento
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» A fürdőző Hajna
A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
» Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» Dal a vágyról
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» Most csak
Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem...
|
