|
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad selymével kösd le a párod!
Források mentén nimfák kacagnak -
Hinár karokkal rája tapadnak...
S ha soká késel, majd nem találod.
Tárd ki karod, míg hófehér, hamvas,
Bontsd le hajad, míg hullámos ében.
Irígy vénekre csak sose hallgass!
Majd jön a bánat, a rút, unalmas,
Majd jön a bánat még idejében.
A szerelemben nincsenek évek,
A szerelemben csak csókok vannak.
A szerelemben jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek,
Kik szerelemből mindent odadnak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
» Egy leány
Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
Akit ti...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» A szem tüze
Manci velem szemközt üle,
Mosolyogva rám...
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
» Vágyak
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
|
