|
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad selymével kösd le a párod!
Források mentén nimfák kacagnak -
Hinár karokkal rája tapadnak...
S ha soká késel, majd nem találod.
Tárd ki karod, míg hófehér, hamvas,
Bontsd le hajad, míg hullámos ében.
Irígy vénekre csak sose hallgass!
Majd jön a bánat, a rút, unalmas,
Majd jön a bánat még idejében.
A szerelemben nincsenek évek,
A szerelemben csak csókok vannak.
A szerelemben jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek,
Kik szerelemből mindent odadnak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Te sem vagy fehérebb
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását,...
» Párzás idején
Muskotályos női száj:
lehelleted őszi...
» Szerelem-részegség
- Li Tai Po -
Langyos szél jár a palota-kerten...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
|
