|
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad selymével kösd le a párod!
Források mentén nimfák kacagnak -
Hinár karokkal rája tapadnak...
S ha soká késel, majd nem találod.
Tárd ki karod, míg hófehér, hamvas,
Bontsd le hajad, míg hullámos ében.
Irígy vénekre csak sose hallgass!
Majd jön a bánat, a rút, unalmas,
Majd jön a bánat még idejében.
A szerelemben nincsenek évek,
A szerelemben csak csókok vannak.
A szerelemben jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek,
Kik szerelemből mindent odadnak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Párzás idején
Muskotályos női száj:
lehelleted őszi...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» A szem tüze
Manci velem szemközt üle,
Mosolyogva rám...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Sugarak érett kalászaival
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket...
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
|
