|
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a robbanás után,
melyben agyamtól a láb-ujjadig
a mindenség végső határait
bejárta bennünk isten gyönyöre,
a csúcs után, s zuhanva már: ugye,
te is érezted, mint én, azt a jó
lankadást, a visszazsugorodó
életet, az emberit, amit én?
Még ájult voltam, s bőröm felszinén
valami nyugodt, ismerős meleg
ömlött el: az újra-nyíló erek
hálót szőttek, varázsköpenyt, reánk,
s az zsongatott és altatott: a szánk
félrecsúszott: még éreztem, milyen
édes voltál, és hogy a szerelem...
Aztán semmi... Most meg, ébredve - Te,
mondd csak, emlékszel? Emlékszel? Mire?!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Édes érzés
Édes érzés a szeretet,
Mely nyilával...
» Csókok és szabaditások
Csókok, akiket, csókok,
Mindhalálig, akárhogyan...
» Első szerelem
Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak,...
» Koldus
Örökre látlak szépség-verte szemmel
- Ó bús...
» Kis jámbor
Falun kivűl a dombtetőn,
Veres kereszt...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» A hold fényében
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
» Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi...
|
