|
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig: mélyen sohajtanak,
Már lángkocsin zenitre hajt a nap,
S tüzet lehell a bimbók szűzi mélye.
Rád gondolok, ki vársz még rám, remélve,
Ifjúságod fénylő fái alatt,
Halk arany ágak hozzád hajlanak,
S szived reszket, s zeng vágyaid zenéje.
Ó, vársz s mosolygsz a fák közt, drága úrnő,
De arany parkod árnyán már a bú nő,
Mérges bogyójú, vad, sötét növény...
S jaj, tán mire elérlek, tépve, verten,
Jajduló szél vonaglik át a kerten,
S az esti fák közt kialszik a fény...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Napszakokba és szerelembe
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a...
» Megjöttél
Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd...
» A hold fényében
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
» Ajándék
Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
» Donna Paula
Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
» Kosár
Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
|
