|
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig: mélyen sohajtanak,
Már lángkocsin zenitre hajt a nap,
S tüzet lehell a bimbók szűzi mélye.
Rád gondolok, ki vársz még rám, remélve,
Ifjúságod fénylő fái alatt,
Halk arany ágak hozzád hajlanak,
S szived reszket, s zeng vágyaid zenéje.
Ó, vársz s mosolygsz a fák közt, drága úrnő,
De arany parkod árnyán már a bú nő,
Mérges bogyójú, vad, sötét növény...
S jaj, tán mire elérlek, tépve, verten,
Jajduló szél vonaglik át a kerten,
S az esti fák közt kialszik a fény...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szív
Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen...
» Összhangzattan
Álmom álmodnak megfelel
és ez a baj és ez a...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Butter Flórián
Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» A' Csere
A' csintalan leányok
Szünetlenűl perelnek
Rám,...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
|
