|
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig: mélyen sohajtanak,
Már lángkocsin zenitre hajt a nap,
S tüzet lehell a bimbók szűzi mélye.
Rád gondolok, ki vársz még rám, remélve,
Ifjúságod fénylő fái alatt,
Halk arany ágak hozzád hajlanak,
S szived reszket, s zeng vágyaid zenéje.
Ó, vársz s mosolygsz a fák közt, drága úrnő,
De arany parkod árnyán már a bú nő,
Mérges bogyójú, vad, sötét növény...
S jaj, tán mire elérlek, tépve, verten,
Jajduló szél vonaglik át a kerten,
S az esti fák közt kialszik a fény...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Ahogy nyarakban
Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű...
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» A hős és kedvese
Elment a hős csatába,
Hő keble dobogott,
Kivíni...
» Csak álmodtalak?
Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a...
|
