|
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig: mélyen sohajtanak,
Már lángkocsin zenitre hajt a nap,
S tüzet lehell a bimbók szűzi mélye.
Rád gondolok, ki vársz még rám, remélve,
Ifjúságod fénylő fái alatt,
Halk arany ágak hozzád hajlanak,
S szived reszket, s zeng vágyaid zenéje.
Ó, vársz s mosolygsz a fák közt, drága úrnő,
De arany parkod árnyán már a bú nő,
Mérges bogyójú, vad, sötét növény...
S jaj, tán mire elérlek, tépve, verten,
Jajduló szél vonaglik át a kerten,
S az esti fák közt kialszik a fény...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tévedsz
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» Mesélgetek az erdőmnek
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
|
