|
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig: mélyen sohajtanak,
Már lángkocsin zenitre hajt a nap,
S tüzet lehell a bimbók szűzi mélye.
Rád gondolok, ki vársz még rám, remélve,
Ifjúságod fénylő fái alatt,
Halk arany ágak hozzád hajlanak,
S szived reszket, s zeng vágyaid zenéje.
Ó, vársz s mosolygsz a fák közt, drága úrnő,
De arany parkod árnyán már a bú nő,
Mérges bogyójú, vad, sötét növény...
S jaj, tán mire elérlek, tépve, verten,
Jajduló szél vonaglik át a kerten,
S az esti fák közt kialszik a fény...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» Hozzá
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
|
