|
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig: mélyen sohajtanak,
Már lángkocsin zenitre hajt a nap,
S tüzet lehell a bimbók szűzi mélye.
Rád gondolok, ki vársz még rám, remélve,
Ifjúságod fénylő fái alatt,
Halk arany ágak hozzád hajlanak,
S szived reszket, s zeng vágyaid zenéje.
Ó, vársz s mosolygsz a fák közt, drága úrnő,
De arany parkod árnyán már a bú nő,
Mérges bogyójú, vad, sötét növény...
S jaj, tán mire elérlek, tépve, verten,
Jajduló szél vonaglik át a kerten,
S az esti fák közt kialszik a fény...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» A szerelem
Minek mondjátok egyre, szüntelen,
Hogy: égi...
» Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
» Ma reggel...
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az...
» Az idő eljár
Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Tenger
Szép?... Ugye szép?
Ugye a víz folyó...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
|
