|
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha megjön,
Távozni kivánkozom én
El, messze hazába honomból.
Vándormadarak közt,
Szivem, te a legkülönösbb vagy:
Elköltözöl enyhe tavasszal
És visszasietsz hideg ősszel!
Isten veletek hát, hűkeblü barátok,
Ti derék fiuk, és ti dicső nők!
Már szárnyaimat kifeszítem
És szállok versenyt a nappal,
Szél szárnyán, fellegek árján;
Ám hogy hova, merre? nem árulom el.
Oh, vajha ki tudna repülni szivem,
Mint egy fészekbül, e földről,
Hogy rám ne találjatok újra soha,
S én visszatalálni ne tudjak!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» Élet szeretője
Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát...
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» Szerelmes ének Wurlitzerre
Harlem éjszakáját
köréd göngyölhetem,
neonf...
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» A' Csere
A' csintalan leányok
Szünetlenűl perelnek
Rám,...
» Találkozás
Egy arc, amelyet régen eltemettél,
kettősen...
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
» Gliczerához
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám!...
|
