|
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha megjön,
Távozni kivánkozom én
El, messze hazába honomból.
Vándormadarak közt,
Szivem, te a legkülönösbb vagy:
Elköltözöl enyhe tavasszal
És visszasietsz hideg ősszel!
Isten veletek hát, hűkeblü barátok,
Ti derék fiuk, és ti dicső nők!
Már szárnyaimat kifeszítem
És szállok versenyt a nappal,
Szél szárnyán, fellegek árján;
Ám hogy hova, merre? nem árulom el.
Oh, vajha ki tudna repülni szivem,
Mint egy fészekbül, e földről,
Hogy rám ne találjatok újra soha,
S én visszatalálni ne tudjak!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Ajánlás
Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted...
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» Mesélgetek az erdőmnek
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még...
» Szerelmes ajándék
Vers helyett szivesen szőnék ma lompos
szőnyeget...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Klárikához
Halványodva kerűlsz Klárika! engemet,
mint a'...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Azoknak a szerelme
Azoknak a szerelme tetszik nekem,
akik a...
|
