|
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha megjön,
Távozni kivánkozom én
El, messze hazába honomból.
Vándormadarak közt,
Szivem, te a legkülönösbb vagy:
Elköltözöl enyhe tavasszal
És visszasietsz hideg ősszel!
Isten veletek hát, hűkeblü barátok,
Ti derék fiuk, és ti dicső nők!
Már szárnyaimat kifeszítem
És szállok versenyt a nappal,
Szél szárnyán, fellegek árján;
Ám hogy hova, merre? nem árulom el.
Oh, vajha ki tudna repülni szivem,
Mint egy fészekbül, e földről,
Hogy rám ne találjatok újra soha,
S én visszatalálni ne tudjak!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha kék szemed ég volna
Ha kék szemed ég volna, úgy
Ránéznék...
» Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi...
» Gyöngyök perdülnek szét
Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a...
» Figyelmeztetlek
Figyelmeztetlek;
mint a téli reggel,
...
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Tűnődés
Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» Tarkómon jobbkezeddel
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
|
