|
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám! vagy deli termetét
átilletve magasztalod,
jaj! hogy duzmad epém! hogy löki véremet
a' szív! Meghalványodik
töstént arczolatom, háborodott eszem
elhágy; nedvesedik szemem,
's gördűlő könyeim, bárha tagadgyam is,
árúllyák fene lángomot.
Égek, nem tagadom, fényes üszög gyanánt
égek, Kedvesem! akkor is,
még zög Dámon utánn nyájasan esdekelsz,
's bimbózó bizodalmamot
büszkén megtapodod. Jaj! ne halaszd tovább
eljegyzésemet! Ő soha
állandó szeretőd nem lehet; őneki
Dóris mindene. Boldogok,
kiknek szent kötelek szívhabozásikot
végzik, 's kiknek az eggy halál
hosszas kéjek utánn oltya szerelmeket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Figyelmeztetlek
Figyelmeztetlek;
mint a téli reggel,
...
» Három hangra
Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen...
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» Dac
Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem...
» Elza szeme
Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükré...
» Az, ami fáj nekem
Az, ami fáj nekem,
Nem lakik a szívben,
Oly...
» Ha kék szemed ég volna
Ha kék szemed ég volna, úgy
Ránéznék...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
|
