|
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám! vagy deli termetét
átilletve magasztalod,
jaj! hogy duzmad epém! hogy löki véremet
a' szív! Meghalványodik
töstént arczolatom, háborodott eszem
elhágy; nedvesedik szemem,
's gördűlő könyeim, bárha tagadgyam is,
árúllyák fene lángomot.
Égek, nem tagadom, fényes üszög gyanánt
égek, Kedvesem! akkor is,
még zög Dámon utánn nyájasan esdekelsz,
's bimbózó bizodalmamot
büszkén megtapodod. Jaj! ne halaszd tovább
eljegyzésemet! Ő soha
állandó szeretőd nem lehet; őneki
Dóris mindene. Boldogok,
kiknek szent kötelek szívhabozásikot
végzik, 's kiknek az eggy halál
hosszas kéjek utánn oltya szerelmeket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Könyörgés
Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Csak ez
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
» Nagyon szerelmes voltam beléd
Nagyon szerelmes voltam beléd,
Ezer hangú,...
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
» Szerelmes levél
A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem...
|
