|
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám! vagy deli termetét
átilletve magasztalod,
jaj! hogy duzmad epém! hogy löki véremet
a' szív! Meghalványodik
töstént arczolatom, háborodott eszem
elhágy; nedvesedik szemem,
's gördűlő könyeim, bárha tagadgyam is,
árúllyák fene lángomot.
Égek, nem tagadom, fényes üszög gyanánt
égek, Kedvesem! akkor is,
még zög Dámon utánn nyájasan esdekelsz,
's bimbózó bizodalmamot
büszkén megtapodod. Jaj! ne halaszd tovább
eljegyzésemet! Ő soha
állandó szeretőd nem lehet; őneki
Dóris mindene. Boldogok,
kiknek szent kötelek szívhabozásikot
végzik, 's kiknek az eggy halál
hosszas kéjek utánn oltya szerelmeket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Hazug szerelem győz le téged…
Hazug szerelem győz le téged,
Egyszerű, sivár...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» Maradjon ez...
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» John Andreson, Szivem, John
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha...
|
