|
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám! vagy deli termetét
átilletve magasztalod,
jaj! hogy duzmad epém! hogy löki véremet
a' szív! Meghalványodik
töstént arczolatom, háborodott eszem
elhágy; nedvesedik szemem,
's gördűlő könyeim, bárha tagadgyam is,
árúllyák fene lángomot.
Égek, nem tagadom, fényes üszög gyanánt
égek, Kedvesem! akkor is,
még zög Dámon utánn nyájasan esdekelsz,
's bimbózó bizodalmamot
büszkén megtapodod. Jaj! ne halaszd tovább
eljegyzésemet! Ő soha
állandó szeretőd nem lehet; őneki
Dóris mindene. Boldogok,
kiknek szent kötelek szívhabozásikot
végzik, 's kiknek az eggy halál
hosszas kéjek utánn oltya szerelmeket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Balatonon jár a hajó...
Balatonon jár a hajó,
A lány menyecskének...
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Az alvó
Kék nyári éj, a hold kigyúl,
állok alatta...
» Fánnihoz
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
» Ninához
Soha nem bájol testednek
Csábító szépsége,
Ha...
» Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
|
