|
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám! vagy deli termetét
átilletve magasztalod,
jaj! hogy duzmad epém! hogy löki véremet
a' szív! Meghalványodik
töstént arczolatom, háborodott eszem
elhágy; nedvesedik szemem,
's gördűlő könyeim, bárha tagadgyam is,
árúllyák fene lángomot.
Égek, nem tagadom, fényes üszög gyanánt
égek, Kedvesem! akkor is,
még zög Dámon utánn nyájasan esdekelsz,
's bimbózó bizodalmamot
büszkén megtapodod. Jaj! ne halaszd tovább
eljegyzésemet! Ő soha
állandó szeretőd nem lehet; őneki
Dóris mindene. Boldogok,
kiknek szent kötelek szívhabozásikot
végzik, 's kiknek az eggy halál
hosszas kéjek utánn oltya szerelmeket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Azoknak a szerelme
Azoknak a szerelme tetszik nekem,
akik a...
» Mikor ünnepet ül...
Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
|
