|
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám! vagy deli termetét
átilletve magasztalod,
jaj! hogy duzmad epém! hogy löki véremet
a' szív! Meghalványodik
töstént arczolatom, háborodott eszem
elhágy; nedvesedik szemem,
's gördűlő könyeim, bárha tagadgyam is,
árúllyák fene lángomot.
Égek, nem tagadom, fényes üszög gyanánt
égek, Kedvesem! akkor is,
még zög Dámon utánn nyájasan esdekelsz,
's bimbózó bizodalmamot
büszkén megtapodod. Jaj! ne halaszd tovább
eljegyzésemet! Ő soha
állandó szeretőd nem lehet; őneki
Dóris mindene. Boldogok,
kiknek szent kötelek szívhabozásikot
végzik, 's kiknek az eggy halál
hosszas kéjek utánn oltya szerelmeket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fiam lelke
Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» Sóhajok
Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a...
» Butter Flórián
Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
|
