|
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám! vagy deli termetét
átilletve magasztalod,
jaj! hogy duzmad epém! hogy löki véremet
a' szív! Meghalványodik
töstént arczolatom, háborodott eszem
elhágy; nedvesedik szemem,
's gördűlő könyeim, bárha tagadgyam is,
árúllyák fene lángomot.
Égek, nem tagadom, fényes üszög gyanánt
égek, Kedvesem! akkor is,
még zög Dámon utánn nyájasan esdekelsz,
's bimbózó bizodalmamot
büszkén megtapodod. Jaj! ne halaszd tovább
eljegyzésemet! Ő soha
állandó szeretőd nem lehet; őneki
Dóris mindene. Boldogok,
kiknek szent kötelek szívhabozásikot
végzik, 's kiknek az eggy halál
hosszas kéjek utánn oltya szerelmeket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Este a Dunaparton
Fényben fürdik a Dunakorzó,
Budapest mulat,...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Boldog vagyok...
Boldog vagyok, boldogabb a rózsa
Bársony szirma...
» Édes érzés
Édes érzés a szeretet,
Mely nyilával...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
» Egy úrilány portréja
Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Aludj el itt a vállamon
Aludj el itt a vállamon,
S hogy álmodsz legyen...
|
