Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám! vagy deli termetét
átilletve magasztalod,
jaj! hogy duzmad epém! hogy löki véremet
a' szív! Meghalványodik
töstént arczolatom, háborodott eszem
elhágy; nedvesedik szemem,
's gördűlő könyeim, bárha tagadgyam is,
árúllyák fene lángomot.
Égek, nem tagadom, fényes üszög gyanánt
égek, Kedvesem! akkor is,
még zög Dámon utánn nyájasan esdekelsz,
's bimbózó bizodalmamot
büszkén megtapodod. Jaj! ne halaszd tovább
eljegyzésemet! Ő soha
állandó szeretőd nem lehet; őneki
Dóris mindene. Boldogok,
kiknek szent kötelek szívhabozásikot
végzik, 's kiknek az eggy halál
hosszas kéjek utánn oltya szerelmeket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tarkómon jobbkezeddel Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
» Vers III. És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Rímes, furcsa játék Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» Ajándék Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves...
» Ah már egyszer engeszteld meg... Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Alkonyatkor appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Fehér lábaid... Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Hogy hogyan szeretlek? Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig...
» Az arany park A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
|