|
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg kedvem változik,
Minden vígasztalás távozik,
S komor gondolatim háborogva dúlnak:
Ó Fánni! szép szemed egy tekintetére
Új nap jő legottan elmémnek egére.
Elűzvén a búnak setét fellegét,
Meghozza vígságim nyájas seregét;
S egy mosolyodásod esdeklésemre,
Isteni csendességet önt lelkemre.
Mint mikor Boreas hatalmas társai
A tengert megháborítják,
Fenekéből felfordítják,
S egeket csapdosnak dagályos habjai:
Venus Gráciákkal a parton múlatván.
S magát történetből nékik megmutatván.
Éol nemzetsége hirtelen eltünik;
Egy mosolygására szél, tenger megszünik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» Molnárleány
Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Találkozás...
Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál...
» Orgonafa
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» Ébredés
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt...
|
