|
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg kedvem változik,
Minden vígasztalás távozik,
S komor gondolatim háborogva dúlnak:
Ó Fánni! szép szemed egy tekintetére
Új nap jő legottan elmémnek egére.
Elűzvén a búnak setét fellegét,
Meghozza vígságim nyájas seregét;
S egy mosolyodásod esdeklésemre,
Isteni csendességet önt lelkemre.
Mint mikor Boreas hatalmas társai
A tengert megháborítják,
Fenekéből felfordítják,
S egeket csapdosnak dagályos habjai:
Venus Gráciákkal a parton múlatván.
S magát történetből nékik megmutatván.
Éol nemzetsége hirtelen eltünik;
Egy mosolygására szél, tenger megszünik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Áldott csodáknak tükre a szemed
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
» Élet szeretője
Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát...
» Eljöttem hozzád, hogy köszöntselek-..
Eljöttem hozzád, hogy köszöntselek
És...
» Te türelem, te jóság..
Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» Egy Csillag nevű ifjacskáról
Csillagom! oh bár ég vólnék mikor égbe...
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
|
