|
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg kedvem változik,
Minden vígasztalás távozik,
S komor gondolatim háborogva dúlnak:
Ó Fánni! szép szemed egy tekintetére
Új nap jő legottan elmémnek egére.
Elűzvén a búnak setét fellegét,
Meghozza vígságim nyájas seregét;
S egy mosolyodásod esdeklésemre,
Isteni csendességet önt lelkemre.
Mint mikor Boreas hatalmas társai
A tengert megháborítják,
Fenekéből felfordítják,
S egeket csapdosnak dagályos habjai:
Venus Gráciákkal a parton múlatván.
S magát történetből nékik megmutatván.
Éol nemzetsége hirtelen eltünik;
Egy mosolygására szél, tenger megszünik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet...
» Ajánlás
Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Levél
Ha ez a levelem megérkezik,
Édesem, gondolj rám...
» Vigasz
Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a...
» Vallomás
úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele...
» Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy...
» Tarkómon jobbkezeddel
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
|
