|
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg kedvem változik,
Minden vígasztalás távozik,
S komor gondolatim háborogva dúlnak:
Ó Fánni! szép szemed egy tekintetére
Új nap jő legottan elmémnek egére.
Elűzvén a búnak setét fellegét,
Meghozza vígságim nyájas seregét;
S egy mosolyodásod esdeklésemre,
Isteni csendességet önt lelkemre.
Mint mikor Boreas hatalmas társai
A tengert megháborítják,
Fenekéből felfordítják,
S egeket csapdosnak dagályos habjai:
Venus Gráciákkal a parton múlatván.
S magát történetből nékik megmutatván.
Éol nemzetsége hirtelen eltünik;
Egy mosolygására szél, tenger megszünik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» Szívemhez
Mi lelt megint
Szivem, te nyugtalan?
Ezer...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
» A hold fényében
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
» Szerelem
Míg egy ábrándos, kékszemü leánykát
Látok...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Nyári emlék
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
|
