|
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg kedvem változik,
Minden vígasztalás távozik,
S komor gondolatim háborogva dúlnak:
Ó Fánni! szép szemed egy tekintetére
Új nap jő legottan elmémnek egére.
Elűzvén a búnak setét fellegét,
Meghozza vígságim nyájas seregét;
S egy mosolyodásod esdeklésemre,
Isteni csendességet önt lelkemre.
Mint mikor Boreas hatalmas társai
A tengert megháborítják,
Fenekéből felfordítják,
S egeket csapdosnak dagályos habjai:
Venus Gráciákkal a parton múlatván.
S magát történetből nékik megmutatván.
Éol nemzetsége hirtelen eltünik;
Egy mosolygására szél, tenger megszünik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Szerelmes Ének
Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Évszakok himnusza
Szerelem töri szívemet egyre,
zöld ágakat és...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Vallomás
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy...
» Lenge szál volt...
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok...
|
