|
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg kedvem változik,
Minden vígasztalás távozik,
S komor gondolatim háborogva dúlnak:
Ó Fánni! szép szemed egy tekintetére
Új nap jő legottan elmémnek egére.
Elűzvén a búnak setét fellegét,
Meghozza vígságim nyájas seregét;
S egy mosolyodásod esdeklésemre,
Isteni csendességet önt lelkemre.
Mint mikor Boreas hatalmas társai
A tengert megháborítják,
Fenekéből felfordítják,
S egeket csapdosnak dagályos habjai:
Venus Gráciákkal a parton múlatván.
S magát történetből nékik megmutatván.
Éol nemzetsége hirtelen eltünik;
Egy mosolygására szél, tenger megszünik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» Juliska
Senkihez Juliska férjhez,
Én kivűlem, nem...
» A szépségének aszkétája
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond...
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» Reggeli Séta
Fehérszínű apró felhők
Futkosnak az ég...
|
