|
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek, finomkák.
Kelyheiket körülrajongják.
Ezüstjük tán a Nap porából.
De, meglegyintve nyárszakától,
holt szirmaik a kertre ontják.
A liljomokban ritka mámor:
fehérek, kényesek, finomkák.
Megrészegülök, valahányszor
emlékszem, hogy magukba oldták
a lelkemet s mily messzehordták
révületükben, égi szárnyon...
A liljomokban ritka mámor.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Találkozás
Egy arc, amelyet régen eltemettél,
kettősen...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» Kocsizó
Ne gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess...
» Gyönge kézzel...
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
» Ima
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz...
|
