|
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek, finomkák.
Kelyheiket körülrajongják.
Ezüstjük tán a Nap porából.
De, meglegyintve nyárszakától,
holt szirmaik a kertre ontják.
A liljomokban ritka mámor:
fehérek, kényesek, finomkák.
Megrészegülök, valahányszor
emlékszem, hogy magukba oldták
a lelkemet s mily messzehordták
révületükben, égi szárnyon...
A liljomokban ritka mámor.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az áhitott csömör
Csak egyszer, csak egyszer
Rakhatnék elébük...
» Vágy
Tavasz van, tavasz van, a tél közepében,
Tavasz...
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» Szerelem
Kutyánk vinnyog a kertben és boldog
nyelvvel...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» Finale
1
A néma őszi tájra nézek.
Ajkam lezárt és...
|
