|
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek, finomkák.
Kelyheiket körülrajongják.
Ezüstjük tán a Nap porából.
De, meglegyintve nyárszakától,
holt szirmaik a kertre ontják.
A liljomokban ritka mámor:
fehérek, kényesek, finomkák.
Megrészegülök, valahányszor
emlékszem, hogy magukba oldták
a lelkemet s mily messzehordták
révületükben, égi szárnyon...
A liljomokban ritka mámor.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» A szerelem
Minek mondjátok egyre, szüntelen,
Hogy: égi...
» Juliska
Senkihez Juliska férjhez,
Én kivűlem, nem...
» Szerelmi történet
A telihold dühödten ébredt,
a téli ég tépett...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
|
