|
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek, finomkák.
Kelyheiket körülrajongják.
Ezüstjük tán a Nap porából.
De, meglegyintve nyárszakától,
holt szirmaik a kertre ontják.
A liljomokban ritka mámor:
fehérek, kényesek, finomkák.
Megrészegülök, valahányszor
emlékszem, hogy magukba oldták
a lelkemet s mily messzehordták
révületükben, égi szárnyon...
A liljomokban ritka mámor.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Gyöngyök perdülnek szét
Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a...
» Dal
A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
» Közelebb hozzád
Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül,...
» Bimbók
Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
|
