|
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek, finomkák.
Kelyheiket körülrajongják.
Ezüstjük tán a Nap porából.
De, meglegyintve nyárszakától,
holt szirmaik a kertre ontják.
A liljomokban ritka mámor:
fehérek, kényesek, finomkák.
Megrészegülök, valahányszor
emlékszem, hogy magukba oldták
a lelkemet s mily messzehordták
révületükben, égi szárnyon...
A liljomokban ritka mámor.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Zikcene, zakcene, satöbbi
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Bár rózsa volnék ...
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva...
» A feredés
Nini, szemeim, ide nézzetek,
Ni, e kis...
|
