|
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek, finomkák.
Kelyheiket körülrajongják.
Ezüstjük tán a Nap porából.
De, meglegyintve nyárszakától,
holt szirmaik a kertre ontják.
A liljomokban ritka mámor:
fehérek, kényesek, finomkák.
Megrészegülök, valahányszor
emlékszem, hogy magukba oldták
a lelkemet s mily messzehordták
révületükben, égi szárnyon...
A liljomokban ritka mámor.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelmes
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
» Bankó lánya
Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Szerelmem karodban halott
Szerelmem karodban halott
Emlékszel-e hogy jött...
» Első szerelem
Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak,...
» Örömöm és örömöd
Örömöm és örömöd
mint két hó-angyal...
|
