|
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek, finomkák.
Kelyheiket körülrajongják.
Ezüstjük tán a Nap porából.
De, meglegyintve nyárszakától,
holt szirmaik a kertre ontják.
A liljomokban ritka mámor:
fehérek, kényesek, finomkák.
Megrészegülök, valahányszor
emlékszem, hogy magukba oldták
a lelkemet s mily messzehordták
révületükben, égi szárnyon...
A liljomokban ritka mámor.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Behunyt szemekkel
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
» Bimbók
Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Búcsú-strófák
Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» Romantikus ősz
Gyémánt-derűs a dérhamvazta rétség,
az őszi-kék...
|
