|
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása földnek, a fáknak.
A nyár dalolgat. Csak ketten értjük.
Erdőzugás az idegen-másnak,
Kik erre járnak.
Kicsendül kőből, harmatvirágyból,
Buggyanó szóból, nagy némaságból:
Kacag az erdő, kacag az élet,
Másoknak nagy csönd, nekünk szent mámor,
Vágyas szemünknek nyitott kapuján
Ige: a máról.
Belép az erdő széles, víg kedvvel...
Pazalja kincsét nyár és az élet:
Szedi szivébe két boldog ember,
Két boldog ember.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» Éjjel az alvó mellett
Éjjel, ha alszol s hallom, hogy lehelsz,
megrémü...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Maradjon ez...
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
» Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
» Mondjátok meg
Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag...
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
|
