|
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása földnek, a fáknak.
A nyár dalolgat. Csak ketten értjük.
Erdőzugás az idegen-másnak,
Kik erre járnak.
Kicsendül kőből, harmatvirágyból,
Buggyanó szóból, nagy némaságból:
Kacag az erdő, kacag az élet,
Másoknak nagy csönd, nekünk szent mámor,
Vágyas szemünknek nyitott kapuján
Ige: a máról.
Belép az erdő széles, víg kedvvel...
Pazalja kincsét nyár és az élet:
Szedi szivébe két boldog ember,
Két boldog ember.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Örök szépség
Szép vagy, mert szépnek látlak.
Vihar csak...
» Ha rám tekintesz
Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» Kínai szerelem
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a...
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
|
