|
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása földnek, a fáknak.
A nyár dalolgat. Csak ketten értjük.
Erdőzugás az idegen-másnak,
Kik erre járnak.
Kicsendül kőből, harmatvirágyból,
Buggyanó szóból, nagy némaságból:
Kacag az erdő, kacag az élet,
Másoknak nagy csönd, nekünk szent mámor,
Vágyas szemünknek nyitott kapuján
Ige: a máról.
Belép az erdő széles, víg kedvvel...
Pazalja kincsét nyár és az élet:
Szedi szivébe két boldog ember,
Két boldog ember.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Szeretem
Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
» Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Szerelem
ideje hogy szeressük egymást
hogy hidd ha...
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
|
