|
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása földnek, a fáknak.
A nyár dalolgat. Csak ketten értjük.
Erdőzugás az idegen-másnak,
Kik erre járnak.
Kicsendül kőből, harmatvirágyból,
Buggyanó szóból, nagy némaságból:
Kacag az erdő, kacag az élet,
Másoknak nagy csönd, nekünk szent mámor,
Vágyas szemünknek nyitott kapuján
Ige: a máról.
Belép az erdő széles, víg kedvvel...
Pazalja kincsét nyár és az élet:
Szedi szivébe két boldog ember,
Két boldog ember.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
» Boldogság
Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére,...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» A haj
Ó, gyapjú! mely buján gyűrűz a nyakra...
|
