|
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása földnek, a fáknak.
A nyár dalolgat. Csak ketten értjük.
Erdőzugás az idegen-másnak,
Kik erre járnak.
Kicsendül kőből, harmatvirágyból,
Buggyanó szóból, nagy némaságból:
Kacag az erdő, kacag az élet,
Másoknak nagy csönd, nekünk szent mámor,
Vágyas szemünknek nyitott kapuján
Ige: a máról.
Belép az erdő széles, víg kedvvel...
Pazalja kincsét nyár és az élet:
Szedi szivébe két boldog ember,
Két boldog ember.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» Bolygó tüzek
Nemes nők, igaz nők, szelidek környeznek,
Mondjá...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» Egy úrilány portréja
Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
|
